Most épp Törökországban robbantott egy pár gyilkos gazember, de... Mintha ez már nem is okozna sokkot.

Furcsa ez az egész. Most már lassan elveszti az ember a fonalat, tulajdonképpen ki, mikor, hol támad ártatlan emberekre. A legutóbbiak? Párizsban az összehangolt akció, aztán a brüsszeli reptér, Törökországban pedig több súlyos támadás is történt mostanság. 

Igazság szerint az ember nem nagyon érti, mi a francért olyan hülye valaki, hogy felrobbantsa magát meg még pár számára vadidegent. Vajon milyen elvakultság kell ahhoz, hogy valaki erre vállalkozzon? És mit ér el vele? Túlvilági üdvösséget remél? Vagy szimplán csak elmeroggyant? Drogos? Nem tudom. De én abban bízom, hogy ha létezik halál utáni élet, akkor ezek a gyilkosok megkapják azt, ami nekik jár. 

Sokak szerint az egész arról szól, hogy félelmet keltsenek az egész világon. Hogy rettegjünk mindentől és mindenkitől. És ha belegondolunk, ez várható is lenne, hiszen ki akar cafatokra szakadni, miközben a repülőgépére vár, ami az álomnyaralásra viszi?

Csak hát a történet természetesen nem ilyen egyszerű. Nem ülünk autóba mert túl sok az autóbaleset? Nem megyünk tengerpartra mert valaki valahol megharapott egy cápa? Hát nem egészen így működik. Most mindenki szűkölhetne otthon, hogy lemondja az utazást, reptérnek közelébe se megy, de bármennyire megráznak minket a támadások, nem maradunk otthon. 

Miért is tennénk? A fotelben ülve is megüthet a guta, ha túl sokat nézzük a híradót, és az aztán tényleg szánalmas halál. Így legalább megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy élményeket gyűjtsünk. 30-40 éve ki álmodhatott arról, hogy valaha eljuthat Ázsiától Amerikáig sok országba megfizethető áron, és megnézhet magának sokat ebből a mi világunkból? Most megtehetjük- és nem mondunk le róla.

Pedig egyre idegesítőbbek a reptéri biztonsági átvilágítások, de mindenki vállrándítással elfogadja. Ha ez kell, legyen. Most Törökországban a reptér előtt robbantottak, ahogy tudom, mert már ott is ellenőriznek. Az a gond, hogy sajnos bármennyire kitolják az ellenőrzőpontokat, mindig lesz egy hely, ahova átvilágítás nélkül el lehet jutni. 

Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy a mesterséges intelligenciák fejlesztésével nem jutunk el oda, kiszúrjuk a támadásra készülőket már jóval a robbantás előtt; netán olyan kifinomult érzékelők lesznek mindenfele, amik robbanóanyagokra, fegyverekre gyorsan bejeleznek. Természetesen mindig lesz pár olyan őrült, aki megsebesít ártatlanokat, de azért én reménykedek, hogy sokat elcsípnek közülük. (Meg persze bízok benne, ki is vonják őket a forgalomból hosszú időre.)

Viszont én személy szerint nem akarok rettegni. Élek, és amíg élek, addig próbálom kihozni belőle a legtöbbet. Egy csapat bajkeverő terrorista nyomjon le? Ugyan. Legyen nekik rosszabb, tervezgessenek valami koszos lukban, azzal a tudattal, hogy úgy egyébként teszek rájuk. A legnagyobb eredmény amit elérhetnek hogy magukkal együtt engem is felrobbanthatnak? Nagy karrier.

Mit érnek ezek hozzám képest? Hogy mernék magukat hozzám mérni? És én töltsek túl sok időt azzal, hogy tőlük ijedezek? Hát ezt az örömöt nem szerzem meg nekik.