Miért lep meg bárkit a médiasztár milliárdos sikere egy olyan országban, ahol híresség lehet egy Kim Kardashian?
Páran máris elismerik, hogy óriásit tévedtek, amikor Donald Trumpot csak egy nagyszájú percembernek gondolták a republikánus elnökjelöltek versengésében. Trump állandóan jelen volt, beszólt, vitákat gerjesztett, oda kellett rá figyelni. És akiről hallasz, arról tudsz véleményt alkotni.
Valamit kétségkívül meg tudott fogni a közhangulatból, mert akiket elért, azoknak jelentős részét meg is tudta győzni az igazáról. Beleunt sok ember abba az elitbe, ami saját maga vállát veregetve a színfalak mögötti egyeztetések során dönt az ország sorsáról. Az emberek nem hatalmi játszmát akarnak, ennél sokkal egyszerűbb dolgokban gondolkodnak, és Trump erről beszélt.
És őszintén szólva nem is nehéz fogást találni az Egyesült Államok pillanatnyi helyzetén. Ott volt a pénzügyi válság, ami után adófizetők húzták ki a bajból a bankok egy részét, de senkit nem ítéltek el, amiért ilyen döbbenetes veszteségeket okoztak, sőt, sok menedzser még busás végkielégítést is kapott. Az ilyesmi azért erősen fel tudja bosszantani a kisembereket. Mint ahogy a munkahelyek külföldre költöztetése, vagy a kreatív adózás miatt kevesebb közterhet vállaló vállalatok helyzete is.
De beszélhetünk a külpolitikáról is. Egy cikkben olvastam, hogy Trumpnak esélye sincs a felkészült, szakértő Clintonnal szemben egy ilyen kérdésben. Mindez remekül hangzik- de a szakértő, profi amerikai külpolitika eredményeit kitűnően láthatjuk Irakban, Szíriában, Líbiában vagy Afganisztánban. Miért gondolja bárki, hogy az emberek olyan ostobák, hogy nem látják, se a diplomácia, se a katonai erő nem volt elég ahhoz, hogy békét teremtsen? Még azt se sikerült elérni, hogy ne kezeljék milliónyian az Egyesült Államokat elnyomó, elpusztítandó gonoszként! Ezt az "eredményt" a laikus Trump is el tudná érni, csak maximum olcsóbban, ha nem küld tízezrével katonákat olyan helyekre, ahol semmire se mehetnek.
És nem ez a legrosszabb. Kényelmesnek, jónak tűnhetett az, hogy ócska reality-sztárokkal tették tele a tévét, és ahogy az emberek igényszintje egyre alacsonyabb lett, egyre primitívebb emberekre figyelnek oda. Kim Kardashian, Honey Boo Boo és hasonszőrű "sztárok" folynak a csapból is. Nyilván a médiát kezükben tartóknak nagyon kényelmes ezeknek a könnyen irányható, villámgyorsan cserélhető figuráknak a futtatása. Nem kell tehetségeseknek lenniük, nem kell önjáróknak lenniük. Elég ha feltűnést keltenek, és forog az üzlet.
Csak hát a leegyszerűsített világhoz szocializálódott embereknek nagyon is megfelelnek Trump hasonlóan megfogalmazott üzenetei. Ne feledjük, ő maga is sikeres volt a reality show-k világában, pontosan tudja, miről szól ez az egész. Azok a megmondóemberek pedig szégyellhetik magukat, akik asszisztáltak a percemberek diadalmenetéhez. Milyen jópofa, amikor Zuckerberg kikel Trump ellen- de érdekes módon az pont megfelel neki, hogy a Facebookon értelmes témák helyett Kardashian fenekét osztják meg az emberek. Ha te magad táplálod az ostobaság kultúráját, ne csodálkozz, ha ez nem áll meg a bulvárhíreknél, hanem beszivárog a politikába is.
És az a szomorú helyzet, hogy ehhez minden joguk meg is van. Az ő egy szavazatuk pont annyit ér, mint a most nyavalygó elemzőké. Donald Trump azért lehet sikeres, mert tökéletesen igazodott a mostani tömegízléshez. Röhej, de a sok okos szakértő egyike sem ismerte fel előtte, hogy ide vezethet az, ha a könnyű pénzért cserébe mindenki elfogadja a primitívség térhódítását. Lett olyan, aki kihasználja az esélyt- és ne higgyük azt, hogy az elnökválasztáson se győzhet Trump. Hillary Clinton egy olyan leszerepelt, megunt elit jól beágyazódott tagja, ami egyre jobban elszakadni látszik a hétköznapi emberektől, míg a milliárdos Trump ironikus módon sokkal jobban meg tud szólítani bizonyos csoportokat. Szóval én még csak jósolni sem merek, mi lesz ennek a vége...