Ne lepjen meg senkit, ha mindenki óvatossá válik az ismerkedéssel.
Valahol olvasom, hogy egy lány panaszkodik, hiába beszélget vele jókat az interneten több srác is, senki nem meri randira hívni. És a hölgy úgy érzi, ez nincs rendjén, nem neki kellene kezdeményeznie, de a fiúk valahogy mintha megijednének attól, hogy egy határt túllépjenek.
Azt kell mondjam, nincs ebben semmi meglepő. Nem kell Harvey Weinstein szintjére süllyedni ahhoz, hogy az ember óvatosabbá váljon. A kifejezetten erőszakos, színésznőket zaklató producer kirívó példa, de most már a #metoo kampányban olyan ügyeket is előrántanak, amik nagyon sokáig említésre méltók sem voltak. Egy simogatás, egy kétertelmű vicc már kiveri a biztosítékot.
És őszintén, kinek hiányzik az, hogy meghurcolják a nevét azért, mert egy rosszul sikerült randi után a partnere azzal vádolja, hogy ellenkezése ellenére nyomult? Most olvasom, Svédországban most már akkor is nemi erőszakról beszélnek, ha a másik fél nem adott egyértelmű beleegyezést. Konkrétan ott tartunk, hogy érdemes hangfelvételt készíteni, netán egy adatlapot kitöltetni és aláíratni. (Ez utóbbira persze megint lehet azt mondani, csak fenyegetés hatására írta alá az áldozat.)
Az emberek többsége azért nem egy Casanova, tehát mindannyiunkban van egy bizonytalanság azt illetően, a másik fél tulajdonképpen mit is gondol rólunk. Óriási a különbség aközött, hogy valaki nagyon kedves barátként tekint ránk vagy kifejezetten vonzódik hozzánk. És ha tévedünk, akkor bizony pillanatokon belül zaklatóvá válunk a világ szeme előtt.
Nem azt mondom, hogy visszasírom a régi filmek macsós jeleneteit, amikor a főhős kioszt egy nyaklevest a hisztérikus asszonynak, aztán magához szorítja, megcsókolja, az pedig végül megadja magát- ez ma már kimerítene több tételt a büntető törvénykönyvben. A kapcsolatteremtés kriminalizálása viszont akkor sem szerencsés. És szomorú, hogy ez pont a rendes férfiakat érint: aki erőszakos bunkó volt eddig, az csak röhög a #metoo témán, de aki abszolút kerülni akarja még a gyanú árnyékát is, inkább nem tesz semmit, várja a jeleket.
Hát ezért nem kell csodálkozni, hogy a társkeresőkön felbukkanó tisztességes fiúk tartózkodóak. Egy randira hívás már zaklatás? Ha megfogja a lány kezét a moziban, kitör a botrány? Ha egy puszit akar adni, elviszi a rendőr? Hát ezt inkább nem kockáztatják.
Szóval, hölgyek, bizony nektek kell mostantól jelek adása helyett egyértelműen fogalmazni, elmondani, mit szeretnétek, mit gondoltok. Mivel a zaklatás elsősorban a nőket érinti, és elsősorban hozzájuk van igazítva, hogy igent kell mondaniuk egyértelműen bármire, ezt bizony még korábban meg kell tenniük.
Hát, ez egy ilyen buli. Nyilván változni fog a világ, a zaklatások eltussolása nehezebb lesz, nőpártivá válik a közvélekedés, de akkor bizony nekik is ehhez igazodva kell a férfiakkal szemben nyíltabbnak lenni. Egyébként nem tragédia ez: egy-két generáció múltán már fel sem fog tűnni, és csak pislognak majd a régi filmeket látva. De nem ez az egyetlen dolog, ami megváltozott a világunkban, az életünkben, szóval fogadjuk el, ha mostantól erre megy a világ- és alkalmazkodjunk.