Tisztázzuk, miért van olyan sok eltérő kultúrájú ember néhány európai országban!
Manapság nagyon gyakran előkerülő téma az, hogyan változik meg az öreg kontinens társadalma. Tért nyer a muszlim vallás a nyugati nagyvárosokban, valóságos kis negyedek alakultak ki a más kontinensekből származó bevándorlóknak köszönhetően.
Először is tegyük félre azt a kérdést, hogy ez most jó-e vagy sem. Sokkal összetettebb ügy ez, mint hogy elsőre választ lehetne rá adni. Igen, vannak közöttük bűnözők, terroristák, de ha valaki buszra száll, boltba megy, számtalan tisztességesen dolgozó fekete vagy arab embert láthat a mindennapokban, sőt, némelyek egészen magas pozícióba jutottak: London polgármestere, Sadiq Khan is pakisztáni származású. Nem kellene összemosni az autókat gyújtogató, fosztogató csőcselékkel őket. (És nem mintha nem lennének keresztény bűnbandák, lásd olasz maffia...)
Ami inkább kulcskérdés, az az, hogy is kerültek ilyen tömegben Európába ezek az emberek? A világ egyik legnagyobb csúsztatása azt állítani, hogy az utóbbi évek menekült-, migránsrohama áll a háttérben. Valóban sokan érkeztek ide Szíriából, Irakból és más országokból, de ők messze állnak attól ma még, hogy szerves részét képezzék a német, svéd vagy francia társadalmaknak. Sőt, az se biztos, hogy ha valami csoda folytán ismét béke lenne hazájukban, nem térnek majd vissza oda!
Sokkal többen vannak olyan fekete Afrikából, Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, Indiából, Pakisztánból, Törökországból vagy a Karib-térségből származó emberek, akiknek ma már Európában van a hazája, nincs hová hazamenniük. Ők már évtizedek óta áramlanak be, és erről a folyamatról mindenki tudott.
A Németországban élő törökök például egyszerűen munkaerőimport révén kerültek el hazájukból. Talán eleinte csak pár évre terveztek, de ma már a török nemzetiség megkerülhetetlen a német politikában. Nincs hova küldeni őket, sok családban már a harmadik generáció él Németországban, németül beszélnek, németnek tartják magukat, válogatott sportolók, ismert színészek kerültek ki közülük.
Valóban, sok közöttük a muszlim. Mint ahogy élnek zsidók, hinduk, buddhisták is az országban. Nem a vallással van a baj, hanem a fanatizmussal. Mindenesetre a németek maguk nyitották tágra a kapukat évtizedekkel ezelőtt- és egyelőre nem úgy látszik, hogy ettől roggyant volna meg a gazdaságuk. Pont ellenkezőleg...
A francia, holland, angol változások másra vezethetőek vissza. Ezek az országok élen jártak a gyarmatosításban, erőszakkal foglaltak el hatalmas területeket Afrikában, Ázsiában, Amerikában. Senki nem hívta őket oda, hogy rabszolgaságba taszítsák az ott élőket. Nyilván nem volt tökéletes az élet ezekben az országokban, de ma a magyar kormány például, bármilyen is nálunk az élet, arra hivatkozik, hogy minden nemzetnek megvan a joga az önrendelkezéshez. Azok az emberek ott a távoli kontinenseken nem élhettek ezzel a jogukkal.
Aztán ahogy változott a világ, a birodalmak részeivé vált gyarmatokról szivárogni kezdtek az emberek Európába. Az egykor rabszolgaként elhurcolt emberek utódai később szabad emberként maradtak az új hazájukban. S ma pakisztáni negyed van Londonban, észak-afrikai arab országokból származók népesítenek be utcákat Marseille-ben. Bocs, talán nem kellett volna a magasabb rendű európai kultúra nevében odamenni, leigázni őket, s akkor ők sem kerültek volna el otthonaikból! Ha megnézzük, kik erőszakolták rá a saját "eltérő kultúrájukat" a másikra, akkor mi, európaiak nem vethetünk mások szemére semmit...
És bizony, a terrorcselekmények elkövetői között is akadt, akinek semmi köze a mostani menekülthullámhoz, második-harmadik generációs emberek is voltak közöttük. Európa kudarca az, hogy ha nem sikerült integrálni őket? És az nem az európai kultúra kudarca, hogy megtörténhetett a holokauszt vagy a kommunista népirtások?
Összetett kérdések ezek, amikre teljesen felesleges leegyszerűsített válaszokat adni. Vagyis a primitív politizálás hívei számára tetszetős megoldás az, hogy rámutatunk egy jelenségre, egy népcsoportra, ők igyekeznek megbélyegezni valamit vagy valakit. Csak hát a világ nem így működik, folyamatosan változásban van és átalakul. Magyarország és a magyarok: száz, kétszáz, ötszáz vagy ezer éve ezek teljesen mást jelentettek, mint ma.
Mese az, hogy pár lezárt határral mi bármi állandónak gondolt dolgot meg tudunk védeni- ez csak erőlködés. Európában ma él sok milliónyi afrikai, közel-keleti származású ember, teljes jogú EU-s állampolgárként, és akár tetszik, akár nem, ők ma teljes joggal jöhetnének Magyarországra letelepedni, dolgozni, családot alapítani! Nem azért nem jönnek, mert bárki megvédi ettől a nagybetűs Hazát, hanem azért, mert semmi vonzót nem találnak az országunkban. Semmiféle jogunk nem lenne mondjuk félmillió francia útlevéllel bíró muszlim visszafordítására, mint ahogy Angliából sem fordíthattak vissza több százezer magyart... (A brexit előtt legalábbis ez nem nagyon merülhetett fel.)
Ez van, honfitársaim! Mi úgy "védjük" magunkat, hogy semmi különösebben izgalmasat nem tudunk nyújtani semmilyen bevándorlónak, sőt, még a magyar fiatalok tömegei is inkább külföldön keresik a boldogulást. Hogy erre büszkének kell-e lenni, azt nem tudom...