A berlini terrortámadás egyik érdekes részlete az, miért tért ki a kamion.

Az ember lassan belefásul a merényletekbe. Régen 5-6 évig azért eltartott, amíg teljesen elfelejtődtek a sok áldozattal járó támadások, terrorakciók, most már lassan csak hónapokban mérhető ez az idő (az év eleji brüsszeli robbantások is oly múltba vesző dolgoknak látszanak). 

Ennek van egy rossz oldala, hiszen úgy tűnhet, egyre inkább elfogadottá válik még itt, Európában is ez a fajta erőszak. Egyszerűen együtt élünk vele, pedig ezzel normális esetben nagyon nem kellene megbékélni, sőt. Viszont a sztori másik fele, hogy a terrorszervezetek, amik örökös rettegést akarnak belénk plántálni, egyre kevésbé érnek ezzel célt: az emberek alkalmazkodnak, és persze a gyilkos gazembereket elkapják, börtönbe zárják. 

Annyiban változik majd a hangulat, hogy az emberek egyre inkább követelik a komolyabb, szigorúbb büntetést. Egyre kevésbé fogadják majd el az emberiességi maszlagot, nem luxusbörtönben ülnek majd reményeim szerint az ilyen gyilkosok, hanem igazi büntetés lesz a büntetés. Európa egyik nagy álszentsége, hogy még ezeknek az embereknek is "jogaik" vannak. És ezzel élnek vissza ezek a rohadékok, hiszen tudják, ha el is kapják őket, ügyvéd és kényelmes cella jár nekik. Ja, meg Korán-oktatás, és jó esetben ki is jönnek "megjavulva".

No mindegy, ezzel kapcsolatban nyilván lesznek még változások, mert az emberek ki fogják követelni. De ejtsünk szót arról, hogy Berlinben sok életet mentett meg az, hogy a kamion valamiért kitért, és ezért nem lett még szörnyűbb a végeredmény. Sokan gyanítják, hogy a lengyel sofőr, akitől elrabolták a kamiont, próbált közbelépni, félrerántotta a kormányt, harcolt a terroristával, aki megölte őt.

Akkor most leszögezem: nem érdekelnek más teóriák, elképzelések arról, hogy a támadó megijedt vagy simán idétlenkedett, azért tért ki a kamiont. Hinni akarok és hiszek benne, a lengyel sofőr volt az, aki próbált életeket menteni- és sikerrel is járt, még ha nem is tudta teljesen meghiúsítani a támadást. Ha választanom kell a terrorista és közötte, hogy kinek higgyek, akkor nincs mit töprengenem.

Higgyünk benne, hogy van áldozatvállalás, lélekjelenlét, hogy tudunk mit tenni krízishelyzetben- egyszerű emberekből is lehetnek hősök. Ne a gyilkosoknak csináljunk reklámot, hanem azoknak, akiknek tetteiből erőt tudunk meríteni. Épp ezért azt gondolom, ebben a helyzetben nincs mit feszegetni a további részleteken, ne adjuk meg az esélyt, hogy a gyilkos egy kicsivel is jobb színben tűnjön fel. Inkább az áldozatokról beszéljünk, rájuk emlékezzünk.

A terrorista pedig rohadjon meg valami lepukkant börtön magánzárkájában, száraz kenyéren és vízen élve. És ne iskolákat fizessünk neki, hanem tanuljon abból a 20-30-40 kegyetlen évből, ami odabenn vár rá, elfeledve, megvetve. Mert ezt érdemli, semmi mást.