Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Mint akit elcsapott a villamos

Házhoz ment a pofonért a BKK a keménykedésével.

Szépen levizsgázott a Budapesti Közlekedési Központ, illetve partnere, a T-Systems a válságkezelési kommunikációból. De rossz úton járnak, akik a piaci cégek logikáját keresik a reakciók mögött: erről szó sincs.

A sztori ugye az, hogy élesítették az elektronikus bérletvásárlási rendszert, így aztán mostantól elvileg Pesten sem kell sorban állni a pénztáraknál, szépen megvehetjük online ami kell, s a mobilunkat felmutatva igazolhatjuk a bérlet meglétét. Itt azért jegyezzük meg, egy Budapesthez hasonló méretű város esetén hiába elvárás ma már egy ilyen rendszer, meglehetősen összetett követelményeknek kell megfelelni, tehát az, hogy nekiesnek a mindenben hibát keresők, kissé igazságtalan is lehetne.

A feltételes mód indokolt, mert a rendszer hiányosságaira rámutatók éppen hogy nem mondhatók gonosztevőknek, sőt. Pont ők azok, akik olyan visszajelzéseket küldenek a cégeknek, amelyek segítenek a szolgálatás biztonságának, rendelkezésére állásának javításában. És ha igazak az első hírek a nem titkosított jelszavakról, egyszerű átírással olcsóbbá tehető bérletekről, akkor a rendszer legalábbis messze állt a hibátlantól.

Ehhez képest persze kiáll a BKK vezére, elmondja, hogy minden hibátlan, és a "rosszindulatú támadók" mind törvény előtt fognak felelni. A fejlesztő T-Systems is okoskodik, keménykedik, naná, ők sem fogják felvállalni hogy a sokmilliós rendszernek gyermekbetegségei vannak.

Addig csak magyarosan komikus volt a történet, amíg heherészni lehetett azon, mennyire próbálják magyarázni a bizonyítványt. De aztán kiderült, éjszaka vitték be a készenléti rendőrök azt a 18 éves srácot, aki a böngészősor átírásával 50 forintért vehetett bérletet, amit bejelentett a BKK-nak, mint hibát. Nagy nyeresége aligha lehetett belőle, mert Pesttől 300 kilométerre követte el gyalázatos tettét, de majd a rendőrség mindent jól kivizsgál.

No erre jött a népharag, ami gyakorlatilag a földbe gyalulta a BKK-t, a T-Systems-et, de még a T-Systems német anyacégének Facebook oldala is magyarok dühöngésével van tele. Hirtelen leblokkoltak a nagy cégek agytrösztjei, jött az egymásra mutogatás, ki is a feljelentő, meg a duma, hogy "egy szint felett" kötelező a feljelentés, egyébként is ismeretlen tettes ellen tették, ők nem tudhatták hogy 18 éves jóhiszemű diák, és így tovább. Igaz, kicsit fura, hogy pár nappal korábban Takács József, a T-Systems biztonsági igazgatója azt állította, hogy "személyesen tett büntetőfeljelentést az egyik súlyos hibát kimutató és azt bejelentő felhasználó ellen", ami nem egészen ugyanúgy hangzik. Nyilván az újságíró értett mindent félre, naná.

Hát kérem szépen, akkor mutassunk rá, hogy a BKK nem üzleti alapon működik. Az oda pottyantott politikai kinevezettek pénze nem lesz több vagy kevesebb attól, hogy hatékony és eredményes céget vezetnek vagy sem. Nem a számok a lényegesek, hanem az, hogy mit tudnak magukról kommunikálni az őket kinevezők felé: ha magyar narancs kell, lesz magyar narancs! Olyan, amilyen.

És ez a logika magyarázza, hogy számukra nincs etikus hacker meg jószándékú hibabejelentő. Rossz sajtó van, amiért magyarázkodni kell a főpolgármesternek. Ha valaki csendben feltöri a rendszert és kárt okoz, de nem tudja meg a nyilvánosság, az belefér, majd elkenik a jelentések közt, és a T-Systems ezek elhárításáért is kiszámlázhat valamit. Még prémium is lehet a kiberháború frontján tanúsított bátor helytállás következménye.

Az online bérlet bevezetésével az éves beszámolóban fel lehetett volna vágni a városvezetés felé, ők úgysem tudják a hivatali autóikkal és a sofőrjeikkel, hogy eszik-e vagy isszák. Annyi volt, amennyi, biztos az a jó ár, ha egy ilyen fantasztikus tapasztalatú cégvezető menedzselte le a bevezetését. És a feljelentősdi pont ezért volt üzenet: nem érdekelnek a javaslataitok, majd mi azt tudjuk, mire verünk el pár száz milliót. Aki rossz hírünket kelti és rontja a pozíciónkat, az mindenképpen ellenség, szándéktól függetlenül.

Ha valaki ennek a Dabóczinak az életrajzát megnézi, azt láthatja, tele van diplomával, képzéssel, komoly szakmai tapasztalattal. És ezek után felmerülhet sokakban a kérdés: mégis csak ennyi józan esze van? A választ mindenki maga adhatja meg, a történtek alapján. Nyilván úgy tűnhet, hogy ezek már annyira el vannak szállva a saját menedzserképességeiktől, hogy azt hiszik, nekik mindent lehet, és ha úgy tetszik, akkor a fehérről is elmondhatják, hogy fekete.

Ezért vélhetik úgy sokan, ezek most saját dugájukba dőltek, mert pont abból kapták a legtöbbet, amitől irtóztak: a rossz sajtó, az emberek haragja miatt nyilván egész nap magyarázkodtak. Nem az a baj, ha az újságoknak kell nyilatkozni, az kellemetlen igazán a doktoruraknak, ha hebegnek-habognak a telefonba a főpolgármesternek, hogy nem úgy gondoltuk mi ezt a dolgot azzal a sráccal...

Most pedig már nincs jó lépés. Menjen tovább az eljárás? Pár hónap után derüljön ki, hogy a 18 éves "hacker" semmilyen kárt nem okozott, semmit nem nyert, és nincs ügy? Vagy gyorsan vonjanak vissza mindent? Azzal meg a saját korábbi kiállásukat hiteltelenítenék totálisan. Az meg nekik fájhat, mert nem kell örökké ott maradni a zsíros állásban, és erre a történetre sokáig fognak emlékezni.

Rájuk ég ez a "válságmenedzselés", ami az elektronikus bérletek egyébként teljesen marginális ügyéből kommunikációs katasztrófát csinált, s úgy verte őket pofán a népharag, mint egy elszabadult villamos. Versenyszférában nehéz lesz elmagyarázni, hogy profi menedzserként miért nem jöttek rá, teljesen rossz módon próbálták kezelni a problémákat.

Azért ne sajnáljuk őket, mert ha valamikor menniük is kell, fognak nekik más, fontos beosztást találni. Először itt-ott bedugják őket cégek elnökségébe pár százezerért, aztán amikor minden elfelejtődött, megint jöhet a vezérség valahol. Feltéve, hogy van még pár jóbarát a hatalmasok között, akik egy ilyen fantasztikus tudású szakembert nem hagyhatnak parlagon. De azért mégis jó lecke lehet, amikor pár ezer nethuszár tanít móresre valakit, aki azt hiszi, tévedhetetlen és érinthetetlen.

Tovább

Beragadt diplomák

Elgondolkodtató az egyetemisták nyelvtudásának hiánya.

Egy friss hír szerint csak tavaly közel tizenkétezer(!) diplomát nem adtak ki azoknak a hallgatóknak, akiknek a nyelvvizsga hiányzik ehhez. Ez azért derekasan nagy szám.

Azt azért csendben megjegyzem, sok egyetemista talán nem is érzi, hogy tulajdonképpen épp csak a diplomáját nem kapja meg az átkínlódott évek után. Láttam én is ismerős fotóját, ahol a családja körében mosolyog a diplomaátadó után, miközben valójában csak valami igazolást kapott. Nem is értem, miért lehetnek ott a ceremónián? Azért hirtelen súlya lenne annak, hogy diplomája van az embernek vagy valami kevésbé értékes papírja, ha azt mondanák, bocsi, ide csak az jöjjön, aki tényleg diplomát szerzett. A látszatra ügyelnek leginkább, a cuki kis kalapok már nálunk is fontos részei az ünnepnek, pedig nem az teszi a diplomást.

Az egész egyetemi élet súlytalanná vált, persze, a megajánlott jegyekkel, a nevetségesen egyszerű vizsgákkal. Boldog-boldogtalan ücsörög a felsőoktatásban, s mondani sem kell, amint aztán valami kihívással találják magukat szemben -mint mondjuk egy nyelvvizsga vagy egy kicsit nehezebb szigorlat-, jönnek a problémák.

Meglehet, mégis nekik van igazuk. Ha a munkaerőpiac sem vár el valódi diplomát és értékes tudást, ugyan minek törjék magukat? Az ember szépen ellavírozgat az igazolásával, ami bizonyítja, pár évet eltöltött a felsőoktatásban, és mindenki boldog. Ami kell sok "kvalifikált" munkakörhöz, azt egy idomított majomnak is meg lehetne tanítani, hát még olyannak, aki látott belülről egyetemet! A diploma kimondott elvárás, de sok helyen fel se tűnne, hogy valóban van-e és honnan.

Szóval ilyen szempontból megértem azokat, akik nem izgulják túl a diploma van vagy nincs kérdését. A kormány mintha idegesebb lenne, indulnak a diplomamentő programok, de azok újabb és újabb határidejei jelzik, valójában van egy olyan réteg, aki nem is vágyik arra a papírra. És kész. Ha ezt az egészet nem sikerül máshogy kezelni, nyugodtan el kellene fogadni, hogy sok ember nem szerzi meg a diplomáját. Ha van arra előírás, hogy mit kell ilyenkor visszakérni, hajtsák be és ennyi. Érezni kéne, hogy egyetemistának lenni, pláne államilag finanszírozott képzésben, egy vállalás. És ennek része kellene lenni annak is, hogy aki nem teljesít, az visszatérít.

A keménykedés után pedig ugorhatunk a második részre: hogy a fenébe nem tudnak nyelveket a fiatalok? Annyifélét olvastam már, ami ezzel foglalkozik. A magyar nyelv eltérései az angoltól, némettől, az, hogy nálunk kütelező szinkronizálni, alacsony színvonalú az oktatás, nem költünk a segédeszközökre, és így tovább. 

Ez mind komoly érv, de a kellemetlen helyzet az, hogy bármekkora kihívás is egy nyelv megtanulása, pár százezren, akik kénytelenek voltak szerény képzettséggel külföldön szerencsét próbálni, mégis megbirkóztak vele. Pedig magyarok voltak, sokuknak érettségije se volt, nem tudtak rangos tanfolyamokat finanszírozni, mégis meg tudták oldani. Meglepő, nem?

Ha kell, akkor bizony megy a nyelvtanulás mindenkinek. A kell a kulcsszó: manapság az egyetemeken semmi nem "kell", semmi nem "fontos". Vélhetően sok középiskolában is ugyanígy van. A diákok elücsörögnek az órákon, valami egyetemre úgyis bekerülnek, ha nem, az sem baj. Noha tervezik, hogy hamarosan már a felvételihez is nyelvvizsgát követelnek meg, sokakat az se fog zavarni: ha nem gond a beragadt, elúszott diploma, az se lesz gond, hogy már az egyetemig se jutnak el. Elég megnézni, milyen sokan kihullanak még bőven a záróvizsgák előtt, és nem megy tönkre az életük. Aki komolyan gondolja, az ma is megtanul legalább egy nyelvet jól az érettségiig- s sokan közülük már nem is magyar egyetemre mennek tovább. Őket például nem kell "megmenteni" senkinek kedvezményes programokkal.

Lehet, hogy egészen át kell értékelnünk, mit gondolunk tanulásról, diplomáról- nem azért, mert mi változunk, hanem mert a fiatalabb generáció áll hozzá ehhez a kérdéshez egészen máshogy, mint mi. Van, aki közülük is céltudatos, és nem csak a minimumot, hanem jóval többet teljesít, míg mások egyszerűen nem látják, miért fontos ez. S ki tudhatja, hosszú távon ki ér célt, ilyen vagy olyan úton?...

Tovább

Kutyák és gyerekek

Van-e jogunk és okunk szidni az Európába költöző muszlimokat?

Ha az ember nézi, hallgatja, olvassa az öreg kontinens sorsán kesergő kommentárokat, kezdheti úgy érezni, küszöbön áll a teljes muszlim hatalomátvétel, s hamarosan mi leszünk itt kisebbségni. 

Ez a helyzet ma még nem áll fenn, s ne feledjük, azért van abban felelőssége az egyes országoknak, mit követelnek meg a beilleszkedés feltételeiként az új polgároktól, szóval lehetne ezzel a helyzettel mit kezdeni. Egyszerűen értelmezhetetlen, hogy valamiféle liberalizmustól hajtva hagyták, hogy külvárosokban olyan fiatalok ezrei nőjenek fel, akiknek új hazájuk semmit nem jelent, teljesen idegen testként különül el a közösségük. Nem tudom elhinni, hogy ennek így kell lennie. 

No de most nem ez a kérdés foglalkoztat. Az ember nézi a beszámolókat, a képeket, s látja, ahogy aggódva mutatnak rá az elemzők, hogy az utcák tele vannak fejkendős asszonyokkal, a parkokba muszlim családok járnak ki gyereksereggel, és így tovább. (Meg kell jegyezzem, ha ők mind potenciális terroristák lennének, minden nap lenne pár tucat támadás valahol, tehát ez még a problémák ellenére is általánosítás, ostoba előítélet.)

De nézzük csak meg jobban a képeket, nincsen rajtuk soha sétáló ember, aki ne lenne bevándorló hátterű? Bizony hogy vannak, hiszen ők is ott élnek. Csak míg az arabok gyereket visznek ki a parkba, az "őslakosok" kutyát. Előbbiek gyereket nevelnek, utóbbiak kutyát. Előbbiek családot akarnak, utóbbiak beérik háziállattal.

És tegyük egyértelművé, a kutya nem gyerek, nem volt az soha, nem lesz az soha. Egészen más felelősségvállalás, amikor valaki gyermeket nevel, és ezzel áldozatot vállal, miközben csak reménykedhet benne, utódja sokra viszi, boldog élete lesz. Biztosak lehetünk benne, a muszlimok messze-messze túlnyomó többsége nem azért akar gyereket nevelni, hogy az majd 19 évesen felrobbantsa magát egy buszon, pár ártatlannal együtt. S aki törekszik, az bizony karriert csinálhat mint tudós, politikus, sportoló, származása ellenére. 

Nem szeretem az olyan kijelentéseket, hogy "szüljék tele a magyar nők az országok", mert az ugyanolyan primitív csengésű, mint az uszító szövegek. De akkor is tény, hogy furcsa bántani a muszlim családokat, amikor ők gyereket, s ezzel együtt felelősséget vállalnak. Hogy az egyes emberek a vallás, a más felfogású kultúra miatt akarnak nagyobb családot, netán a szociális támogatás vonzza őket, az most mellékes.

(S megjegyzem, a mi kormányunk családbarát intézkedései a sok feldobott pénzzel pont ugyanolyanok, úgymond "kifizetni" akarják a magyar gyerekeket. Ha nem mutogatunk ujjal arra, aki a 10 milliós CSOK által biztatva vállal harmadik gyereket, ne bántsuk azt se, aki máshol él hasonló lehetőségekkel.)

Eközben nyugaton kezdenek gyerekként bánni a kutyákkal, macskákkal. Elképedek, amikor egy macskás kép mellé a gazdákat emlegetve azt írják, "parents", azaz szülők. Ez sem sokkal megnyugtatóbb felfogás, mint amivel a muszlimokat vádolják. Csodálkozunk, ha az utcákon több arab kissrác focizik, amikor mi azt hisszük, egy kutya örökbe fogadása párhuzamba állítható a gyerekvállalással? Ez teljesen nonszensz, és ezt még annak is meg kell értenie, akinek nincs saját gyermeke, akármilyen okból.

Szóval keressük a hibát magunkban (is), mielőtt mást vádolunk. Nem egyszerű kérdések ezek, s ha csak egyoldalúan nézzük, végképp nem kerülünk közel a megoldáshoz...

Tovább

A 3,4 milliárdos parti

Megnyitották a megnyitandót, Budapestre figyel az úszóvilág.

Teljesen mindegy, ki mit mond, azt el kell ismerni, iszonyú sok pénzt tapsoltunk el a vizes világbajnokságra, és a megnyitó sem volt mentes a pénzszórástól. Több mint hárommilliárd forint őrületes pénz, és nehéz magunk előtt látni azt, hogy ez a megnyitó hihetetlen módon növelte volna az ország ismertségét, hiszen a világ más pontjain nem nagyon közvetítteték. 

Azt kell mondjam, az egész vizes vébé tulajdonképpen lelkes egységbe kovácsolja az országot, mert mindenki izgatottan lesi, mi történik. Az egész eseménnyel szimpatizáló, kormánypárti médiumok grandiózus szavakkal írják le az esemény várható hatását, nagyszerűségét, míg az egészet eltúlzott, szétlopott rendezvénynek tartók lesik a hibákat, keresik, mibe tudnak belekötni. És a mind a két oldal találhat kapaszkodót- mint ahogy mi is lehetünk kritikusak mind a kettejükkel.

Hiszen lássuk be, akármit is mondanak, az uszodák állnak, a versenyeket meg lehet rendezni, a megnyitó látványos és mozgalmas volt, szóval a kifejezetten rövid idő ellenére sikerült a legfontosabb dolgokat elrendezni, felépíteni, tető alá hozni. Hogy milyen áron- na ez máris jó kérdés. De az tuti, hogy nem lett igazuk azoknak, akik szerint már a rendezés előtt elbukunk, mert semelyik helyszín nem fog készen állni.

A vb-pártiak hurráoptimizmusán sem nehéz fogást találni. Jellemző például ez a cikk, ami máris totális sikerről beszél, de könyörgöm, várjuk már meg az ilyesmivel az egész végét. Kevés az olyan verseny, aminek a rajt előtt mindenki a győztese, sportnyelven szólva. És ez sem ilyen verseny, szóval mielőtt hátradőlünk az elégedettségtől, ugyan vezényeljük már le tisztességgel a világbajnokságot. Mert a vb-párti közvetítésekből az valahogy csak kimaradt, hogy pont a sztárvendég CeLoo Green énekét nem lehetett hallani a fellépés első percében, ami azért ciki.

S az újságíró egyik állítását vélhetően az utóbbi idők egyik legerősebb csúsztatásának érezhetik sokan. Ő ugyanis a tervezett olimpia főpróbájaként hivatkozik a vizes vb-re, s kiemeli: "Amikor a magyar döntéshozók azt mondták, hogy... elvállalják a 2017-es vb megrendezését, még azt hitték, hogy ez az esemény jó belépő lesz a 2024-es nyári olimpia esetleges elnyeréséhez. Nem rajtuk múlt, hogy amikor megkezdődik a budapesti világbajnokság, akkor Magyarország már csak távoli szemlélője annak a folyamatnak, amelynek a végén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szépen leosztja a 2024-es és 2028-as nyári játékokat Párizsnak és Los Angelesnek."

Hát ha nem a döntéshozókon múlt az olimpiai pályázat visszavonása, akkor ki a fenén? Igenis pontosan ugyanazok az emberek táncoltak vissza egy olyan civil kezdeményezés miatt, aminek semmilyen ügydöntő eredménye akkor még nem volt, akik az olimpiai álmot dédelgették. Ez tény, teljesen felesleges elkenni az igazságot. Volt egy népszavazási kezdeményezés, de ha a döntéshozók nem futamodnak meg, rendezhettek volna népszavazást, meggyőzhették volna a polgárokat, s képzeljük el, milyen erős érv lett volna egy fölényes támogatás az olimpiának a NOB szemében! Ha pedig erre a támogatásra esély se volt, akkor is a döntéshozókban volt a hiba, akik olyan projektbe hajszolták volna az országot, amivel az emberek többsége nem ért egyet. Szóval ne fogjuk rá ezt a bukást senki másra.

Elvileg most nem az olimpiáról kéne okoskodnom, mégis megteszem, mert jellemző, hogy torzít az elfogult sajtó. Az olimpiai álmot az törte össze, aki a pályázatot visszavonta. Az nem a pár hónapja létező Momentum Mozgalom volt, nem Soros György, nem Brüsszel, hanem a kormányzat és a főváros. Hát ha ilyen ügyben lehet kicsit igazítani a valóságon, hogy beleilljen a világképünkbe, akkor hasonló módon történhet mással is. Ne vegyük komolyan a "világ ötödik legfontosabb sporteseménye" és "hatmilliárd néző" lózungokat se.

Például itt van ez a dolog a fontossággal. El tudjuk képzelni, hogy az olimpia megnyitóját nem közvetítik mindenhol a világon? Mert szemmel láthatóan a mi nagy rendezvényünké simán érdektelen volt. Tudomásul kell venni, a világ óriási sportpiacán egy ilyen vb már csak egy esemény a sok közül, s ezekben a napokban olyan riválisokkal kell vetélkedni a sportkedvelők figyelméért, mint a wimbledoni teniszbajnokság, a Tour de France vagy a Forma 1 Brit Nagydíja, sőt, a végével esik egybe a Magyar Nagydíj. És ha olyan fontos az úszók világbajnoksága, hol is rendezték az előzőt, no meg az azt megelőzőeket? Emlékszik valaki? Aligha.

Ez megintcsak tény, nem fanyalgás. Elhiszem, hogy Ugandából, Uruguay-ból és Üzbegisztánból is jön esetleg úszó a világbajnokságra, de ettől még nem biztos, hogy azokban az országokban jobban érdekli őket versenyzőik kiesése a selejtezőkben, mint valami helyileg izgalmasabbnak számító sportesemény. Mindez nem jelenti azt, hogy a kákán is csomót kereső ellendrukkerek kajánsága, fanyalgása szimpatikus, de ha a világbajnokságot támogatói agyatlanul, kritikátlanul ujjonganak és figyelmen kívül hagyják a valós tényeket, akkor őket sem lehet komolyan venni.

Lehet egy remek világbajnokságot rendezni, lehet egy picit a figyelmet Magyarországra irányítani, de egyrészt ez igen sokba került, másrészt a tündérmesék kreálása helyett értékeljük reálisan az eredményeket. S aki így tesz, a végén von mérleget, nem pedig akkor ítéli sikeresnek (vagy totál sikertelennek, mert ne felejdkezzünk a kritikus oldal elfogultságáról se) a világbajnokságot, amikor még el se kezdődött.

Tovább

Zárjuk le a Soros-kérdést!

Szerintem a világ legegyszerűbb dolga megoldást találni a Soros-problémára.

Tele lett plakátolva az ország a magyar-amerikai milliárdos portréjával. Megmondom őszintén, én nem látok bele abba, hogyan manipulál a most minden gonosz forrásának tartott Soros, és szomorúan vallom be, soha nem keresett meg, hogy milliókért cserébe toljam a szekerét. Így aztán vérig is vagyok sértve.

Teljes mértékben támogatom tehát azt a törekvést, hogy állítsuk meg Sorost, nehogy már ő és bábjai diktáljanak nekünk a saját hazánkban. (Mondjuk az egy kicsit problémás, hogy a neki lekötelezett magyar szervezetek magyar tagjainak ugyanúgy lehet véleménye, elképzelése az országról, mint a politikai pártoknak, tehát a saját hazájukban azt mondhatnak a saját hazájukról, amit akarnak. Elvileg.)

Sok-sok nyilatkozatot láttam és olvastam, de igazán konkrét időpontot nem tudott senki felmutatni, hogy Soros eddig jó arc volt, utána viszont megutálta Magyarországot és direkt ellene dolgozott, hogy elvegye álmainkat, tönkretegye jövőnket- mi ezt persze nem hagytuk, sőt!

Olyannyira éles a kontraszt, hogy még a ma Sorost szidó emberek jelentős részétől is lehet egykori nyilatkozatokat találni, amikben éppen neki hálálkodnak, sőt, Sorost védik a szélsőséges politikai erőktől. (És nem, az nem érv, hogy "óvodás is voltam kommunistaként", mert felnőtt, jogi és erkölcsi felelősséggel bíró állampolgárként elfogadni a pénzt nem ugyanaz, mint beleszületni egy akármilyen rendszerbe.)

A kulcskérdés tehát az, lehet-e határvonalat húzni? Ha nincs ilyen, akkor bizony könnyen megtörténhet, hogy már évtizedekkel ezelőtt is Soros gonosz tervét hajtotta végre mindenki, akit támogatott, s ami most történik, az színjáték. Gyanakodva kell hát néznünk az egykori Soros-ösztöndíjasokra, a Soros-által támogatott szervezetekre, pártokra, a Soros-féle CEU-n végzett összes diákra.

A megoldás nyilvánvaló és pofonegyszerű, ha a kormányzat komolyan veszi a saját kampányát: minden olyan pártnak tiltsák meg az indulást bármilyen magyarországi választáson, ami valaha Soros-féle pénzt kapott. Hasonló módon ne lehessen közszereplő senki, aki valaha Soros-ösztöndíjas volt, vagy Soros-pénzelte szervezet tagja volt akkor, amikor az pénzt kapott. És természetesen kizárnám a közéletből az összes olyan embert is, aki CEU diplomát szerzett.

Az ötletért természetesen semmit nem kérek, bátran használhatja a kormány vagy akármelyik párt, aki hajlandó ilyen törvényjavaslatot benyújtani. Hiszen nekem elsősorban az ország a fontos! És ha azt látom, hogy a parlamenti többség hajlandó végre lépni, akkor azzal bizonyítják, hogy nem csak szavakban, plakátok szintjék veszik fel a harcot a szerintük Soros által irányított bandával, ami rosszat akar az országnak, hanem ténylegesen is.

A másik lehetőség az, hogy senki nem fog ilyen törvényt megszavazni. Akkor pedig azt hiszem, nekem is minden jogom megvan bármit gondolni a Soros-ellenes plakátkampányról, meg az arra kitolt milliárdokról. Mert így üzengetni könnyű, tét nélkül, más pénzén, de sokkal izgalmasabb, ha az ember vállalja a felelősséget a saját egykori tetteiért, viselt dolgaiért.

Csak hát ehhez egy kis bátorság kellene, kurázsi. No meg őszinteség. Ennek pedig néha mintha híján lennénk. Éppen úgy, mint a józan észnek: az ifjú kereszténydemokrata Nacsa Lőrinc beégése a Sorost-védő egykori Fidesz nyilatkozat kapcsán jelzi, hogy azért vannak bizonyos fehér foltok a tájékozottság terén. És ezek az emberek a televízióban, ország-világ előtt bizonyítják, mennyit érnek. Hát jó lenne, ha egyszer tényleg következménye lenne a döntéseknek és választásoknak.

Mert bárki bármit mond, Soros támogatását elfogadni nem csak ma számít döntésnek, az volt 25-30 éve is. Amivel felelősség jár, akár a pénz adományozója felé, akár a választók felé. És teljesen mindegy, mikor történt ez. Idézzük magát Kövér Lászlót: "kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna"? Hát lehet-e jó Soros-támogatásból rossz Soros-támogatás? Erre a kérdésre kéne választ adni, uraim!

Tovább