Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Számokba fojtva

Magyarország jobban teljesít, Svédország pedig elismerően biccent.

Az internetes viták egyik legnagyobb kísértése az, hogy az ember olyan szívesen a földbe döngölne mindenféle marhaságokat állító arcokat. De mostanában már úgy vagyok vele, mit vitatkozzak én ott, miért haragítsak magamra egy-két embert? Sokkal jobb, ha több százan megutálnak! Ezért aztán most is írok egy kis szösszenetet olyan témáról, ami migráncsozós vitában merült fel.

Szóval a szokásos témákat dobják be, például azt, hogy a most kiválóan teljesítő Magyarországot csak bele akarják rántani a sárba, és mi azért kerülünk sorra, mert például Svédországot már tönkretették, jöhet a Szent Magyar Haza. Hogy az aljas terv, ami azt célozza, hogy 15 ezer eurót adjunk minden migránsnak hitelből, pont azért fájó, mert Magyarország már visszafizette az adósságát.

Akkor essünk neki a számoknak! Unalmas lesz, fájdalmas és párakat felzaklathat- én szóltam előre!

Természetesen Magyarország nem fizette vissza minden adósságát, jelenleg a GDP 74 százalékára rúg ez (a Horn-kormány utolsó évében 60 százalék volt, ez csak kiegészítés). Svédországban ugyanez a szám 41 %.

A kiválóan teljesítő magyar gazdaság tényleg jól pörgött 2016-ban, a GDP növekedése 2 százalék volt. A svédeké viszont "csak" 4,1%... 

Magyarországon csökkenő pályára állították az államháztartási hiányt, ez kétségkívül eredmény, mert tavaly már csak 2 százalékos volt. A tönk szélére került Svédországban ez 0,9 %, csak éppen pluszban, azaz nekik a költségvetésük többletes. 

Az emelkedő magyar munkabéreket sokan megirigyelhetnék Európában, gondolhatnánk, hiszen már évi 9,000 euróra rúg a magyar nettó átlagkereset. A nyomorgó svédeknek 31,000 euróval kell beérnie évente.

Fussuk végig az előző számokat. Aztán újra, meg újra. Táblázatba is betehetném, de akkor is pont ugyanazt mutatnák: a magyar gazdaság jó időszakában sem tud versengeni semmilyen szempontból az állítólag döglődő Svédországéval, az életszínvonal meg sem közelíti az ottani, és még nagyon-nagyon sokáig nem is fogja. Ezek tények.

Természetesen azok is tények, hogy ott is vannak problémák, akár az integrációval. És nem csak most igaz ez, már jóval korábban is jelentkeztek gondok, amikor például délszláv bevándorlók érkeztek az országba. Hát ezt majd megoldják maguk, ahogy tudják. De az is tény, hogy ma Magyarországon ugyanúgy megvannak azok a területek, ahol kritikus a helyzeti: nógrádi, mecseki, borsodi zsákfalvak, lepusztult budapesti környékek és így tovább. Mindennapos a nyomorgás, a piti bűnözés, az emberek túlnyomó többsége messziről kerüli ezeket a helyeket, és aki ki akar törni, amint lehet, elmenekül. Nevezzük magyar no-go zónáknak ezeket? 

Riasztó a zaklatások, bűncselekmények száma Svédországban? Hát az a helyzet, hogy ezeket ott be is jelentik, ki is vizsgálják. Ott egy fenéksimogatásból ügy lesz, nálunk az is elmegy, ha valaki elveri az asszonyt, és utána lazán behazudja, a vak komondoron esett át. Ott egy biciklilopással foglalkoznának, itt meg hazaküld a rendőr, lebeszél a feljelentésről, mert úgysem tud mit csinálni. Ebben a tekintetben igencsak becsapósak a statisztikák.

Milyen elvakult fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye, Svédországból nézve csábítóak a magyar lehetőségek? (Kivéve a kellemesen meleg nyarat, már amikor nincs túl nagy kánikula.) És milyen alattomosan kell manipulálni ahhoz, hogy minden ténynek fittyet hányva azt hazudja valaki, mi jobban állunk, mint ők? A legrosszabb az, hogy a fenti számok és tények azokat úgyse győzik meg, akik hit alapján veszik be a rossz dumákat.

Hát ezért nem írom le ezt kommentként Facebookos beszélgetésekbe, mert akinek van agya, az tisztában van ezzel, akinek nincs, nem ettől fog kifejlődni... De szó nélkül sem akartam hagyni a témát, mert legalább magam számára bizonyítani kell, hogy igenis képes vagyok saját magam utánanézni a valóságnak.

Tovább

A bevándorlók országa

Mókás írást olvastam arról, hogy a belgák, németek, holandok számára kis hazánk tűnik csábító helynek a letelepedésre.

Valahol van benne valami komikus, hogy miközben harsogja a kormány, nem leszünk bevándorlóország, a magyarok dönthessék el kikkel akarnak élni, eközben a kormánypárti sajtó büszkén hirdeti, hozzánk költöznek az iszlám megszállás ellen menekülő nyugat-európaiak.

Lássuk a bökkenőket! Ha mondjuk tegyük fel valami véletlen folytán egymillió holland, francia, belga, német és svéd akarna itt élni, felthetetően a nagy számuk miatt erősen tömbösödve maradnnának. Azaz nem valószínű, hogy egyik pillanatról jó magyar lenne belőlük, és én elhiszem, hogy zavar valakit, ha Berlin valamelyik negyedében nem hall német szót, de az vajon beleférne, ha bizonyos tájegységeken magyarul nem lehetne boldogulni? Valamiért a beszámolók nem térnek ki arra sem, hogy ezek az emberek bőven találnának olyan helyeket Magyarországot is, ahonnan még a terrortól fenyegetett nyugati nagyvárosok is roppant vonzónak tűnnek.1

Másrészt a letelepedési kötvénnyel már így is több tízezer olyan, esetenként egészen eltérő kultúrájú, felfogású embert engedett be hazánk, akik szintén aligha lesznek mélymagyarok jó darabig. Sőt, Magyarország minden évben menekülteket is befogad, akik bárhonnan jöjjenek is, bármilyen vallásúak is, annyira azért nem beszélik jól Petőfi nyelvét, mint az itt született emberek többsége.

Visszakanyarodva a nyugat-európai menekülőkhöz, rá kell mutatni arra a szomorú tényre is, hogy Európán belül mindenki úgy mozog jelenleg ahogy akar, és a több milliónyi arab vagy afrikai származású, de teljes jogú állampolgárságú francia vagy német ember bátran idejöhetne, és senki nem tehetne ez ellen semmit. Ha minket valami oknál fogva meg akarna szállni egy gonosz külső hatalom, akkor egy aljas milliárdos ezerszámra felvásárolhatná az olcsó vidéki házakat, és a nyugati nagyvárosok szegénynegyedeiből tömegével hozhatná ide a hőzöngő felforgatókat. Erre, ki tudja miért, mégsem került sor. Sőt, a fentebb említett letepeldési kötvénnyel mi magunk csalogatjuk be a bizonytalan hátterű emberek tömegeit.

A kérdésnek tehát vannak aspektusai, de mókásra ott fordulnak a beszámolók, amikor sikerül megírni, a sokkolóan nagy számú ideköltöző 2-300 embert jelent. (És ugye ne felejtsük el, adott esetben ő csak egy házat vesz számára nem túl nagy összegnek számító tízezer euróért, ahol azt vagy lakik pár hetet évente, vagy nem.) Vajon akkor mit mondjunk mi, ahonnan több százezer ember ment el Nyugatra, a földi Pokolba? Össze sem mérhető a két szám, és érdekes módon még mindig jóval többen vándorolnak el a fejlődő, biztonságos Magyarországról, mint ahányan ideköltöznének.

Az pedig már csak színesíti az egész sztorit, hogy mennyire vérig tudunk sértődni, amikor magyar romák kérnek menekültstátuszt mondjuk Kanadában, mert állításuk szerint veszélyben érzik az életüket. De a megfelelő kanadai újságok pont úgy írnak a szavaikra alapozva egyoldalú beszámolókat, mint ahogy most a belga bevándorlók kapcsán születnek cikkek.

Valami tehát nem stimmel se a számokban, se a kommunikációban. Mese ez, abból viszont a kevésbé szépek közé tartozik, mert olyan képet fest, amit maga a szerző sem hisz el. Sajnos vannak jobb helyek Magyarországnál még e pillanatban, és ugyan bizonyára akad, aki valamiért itt jobban érzi magát, mint szülőhelyén, de nettó hazugság azt állítani, tömegével akarnak ide emigrálni nyugatról. Körülbelül annyira igaz ez, mint hogy a berlini falra azért volt szükség, mert Kelet-Németország nem kért a dekadens nyugatiakból, akik a kapitalista diktatúra elől átszökdöstek volna hozzájuk.

A ciki az, hogy ez úgy is butaság, hogy valóban vannak olyan helyek Nyugat-Európában, ahol inkább előbb mint később lépni kell. Olyan problémákkal kell szembenézni, amikre reagálni kell. Gyanítom, a rettegő belgáknak és németeknek ez is előbb fog sikerülni, mint hogy mi a nemzeti konzultációinkkal bedöntjük az Európai Uniót. Aztán pár év múlva visszatérhetünk rá, ki akar és hova elköltözni...

Tovább

Közöd?!?

Elképesztő jogi ágazat épült a közpénzek útjának eltitkolására.

Végre, végre, végre! A TAO-pénzek ügyében a Kúria kimondta azt, amit mindenki eddig is tudott: a TAO az közpénz, ráadásul az azt kapó felcsúti akadémiai alapítvány közhasznú, tehát jogunk van megtudni, ki és mennyi pénzt adott nekik, és azt mire költötték.

Hihetetlen, hogy rengeteg pénzből olyan ügyvédeket fizet meg az állam meg az efféle alapítványok, akik éveken át foggal-körömmel harcolnak azért, hogy meg ne tudjuk, honnan hova áramolnak a pénzek. Ez önmagában olyan gyanús, hogy már ez indokolttá tegye a teljes nyilvánosságot.

Mert normál esetben ugyan mi titkolnivaló van ezen? Ha az ember szétnéz olyan nagyvállalatok oldalán, mint a MOL vagy az Audi, a társadalmi szerepvállalás mindenütt kiemelt szerepet kap, s bizony szépen fel vannak sorolva, kiket támogatnak a cégek. A meghatározó cégek büszkélkednek azzal, kiket segítenek, s nem világos, a TAO miért lenne más.

Szerencsére azt az okoskodást már egyre kevésbé veszik komolyan, hogy ez nem közpénz. De bizony hogy az, méghozzá több száz milliárd forint! Az állam az adóbevételei egy részéről lemond, hogy azt más, általa meghatározott célra (jellemzően élsportra) fel lehessen használni. Amennyiben ez nem közpénz, akkor szeretném megkérdezni, az sem az államnak köszönhető támogatás mondjuk a családoknak, amikor családi adókedvezmény formájában az állam lemond az adóbevétel bizonyos százalékáról?

De valamiért eszméletlen erőket mozgatnak meg ez esetben pusztán azért, hogy ne lehessen tisztán látni. Félő, hogy lassan törvényt is módosítanak, nehogy még véletlenül az átlagember megismerhesse, mire mentek el a magyar fociban a milliárdok. (Az eredmények sportszakmai részét ismerjük, természetesen, de mint tudjuk jól, az, hogy egy csapat veszít, nem jár azzal, hogy a játékosok is veszítenek...)

Főleg azért kínos a hosszas pereskedés, mert annyira még a bíróság sem elfogult, hogy ilyen teljesen tiszta ügyekben a titkolózóknak adna igazat. Kinevetik az olyan érveléseket, hogy ezek a milliárdok "elveszítik közpénz jellegüket", nagyon helyesen. Még soha egyetlen ügyben sem sikerült megőrizni a titkokat, mégis talicskázzák ki az ügyvédek a megbízási díjat a megnyerhetetlen perekben végzett "eredményes" munkáért. Természetesen közpénzből.

És ezt nálunk meg lehet csinálni. Gyakorlatilag halál pontosan ugyanolyan eredményeket hoznának ezek a perek, ha jól fizetett ügyvédek helyett a portást tennék oda, aki a pénzekről érdeklődőknek csak annyit vágna a szemébe: "Közöd?!?" Az tuti, hogy a jogászok ezen ügyek igazi nyertesei, mert ők már a pénzüknél vannak, bármi lesz a történet vége.

De most talán tényleg a végére jutunk az egyik persorozatnak, és aztán megtudhatjuk a hét lakat alatt őrzött titkokat! Pedig valójában nem lesz ott semmi nagy dolog: túlárazott beruházások, piaci árak fölött fizetett alkalmazottak és szakértők, minden szépen lepapírozva. Az, hogy sok a TAO-pénz, nem jelenti azt, hogy a gondosság is olyan mértékű a költekezésnél- ez lesz az érv, ha valaki számon kéri, miért pont annyit és arra szórtak el.

Szóval az egész hajcihő vihar egy pohár vízben, maximum csak annyi eredménnyel, hogy pár ügyvéd keres egy kicsit és pár bíró normális ügyek helyett ilyen hülyeségekkel kell foglalkozzon. Mi meg persze ezt is lenyeljük, elfogadjuk, sőt, tapsolunk hozzá. A mi pénzünk, hát ennyi nekünk is jár!

Nekünk már az sem kell, hogy valaki pofátlanul ránkmorduljon, mi közünk a közpénzhez. Magunktól is tudjuk, hogy semmi. És bármit jogászkodjanak párak, az, hogy a tények hatására sem lesz népharag, jelzi azt, hogy mi ezt a helyzetet így fogadjuk el, ahogy van. 

Tovább

Lezúzzuk Európát

Tudok tippet adni ahhoz, hogy győzzük le a hanyatló nyugatot!

Országunk miniszterelnöke ismét fontos és nagy dolgokat mondott, ezúttal a Fidesz kongresszusán, ahol teljes egységben jelölték egyedüliként a párt elnökének, elsöprő többséggel újból megválasztva. Pont mint egy rendes közép-ázsiai diktatúrában. Nyilván amikor valaki nyeregben érzi magát, magabiztosabbá válik, s így okoskodhat arról, hogyan gyűrjük majd magunk alá a hamarosan elbukó Nyugat-Európát, ahol mindenki minket irigyel.

Bár konkrétumok nem hangzottak el, nekem azért vannak ötleteim, mivel tudnánk rendesen odavágni az elkényelmesedett liberáldemokrata jóléti államoknak. Ha például újból átengedünk mindenféle ellenőrzés nélkül több tízezer menekültet, akik között azért akadnak furcsa alakok, máris rájuk tudnánk ijeszteni.

Mi ugyanis úgy védtük meg Európát, hogy azt a bizonyos sokat emlegetett kerítést már a nagy menekülthullám után emeltük, a korábbi áradatot egyszerűen csak továbblökdöstük Németország felé. Ha olyan nagyon előrelátó lett volna a kormány, a határzár korábban épül ki- de mi utólag látjuk a jövőt. Naná, így sokkal inkább biztosra lehet menni.

Komoly csapást mérhetnénk az európai intézményrendszerre, ha minél több tehetséges politikusunkat juttatnánk vezető szerephez. Képzeljük el, mi lenne a vége, ha sikerülne Deutsch Tamást belobbizni az Európai Bizottság elnökének!

A nyugati országok gyengítésének kiváló eszköze lehet, ha még sokkal több támogatást követelünk ki magunknak a közös költségvetésből, amiből stadionokat, 30 centis kilátókat és használhatatlan bicikliutakat építenénk. Gyorsan megroppanna az a gazdaság, aminek a kárára mi költekeznénk!

Ne feledjük el a hatékony kommunikációt se. Pillanatok alatt a mienkhez hasonló kiváló hangulat uralkodna el nyugaton olyan plakáterdők, nemzeti konzultációk hatására azokbn a puhány országokban is, ahol még nem ismerik, mi mindenre jó egy uszító, egyoldalú kampány. (Pontosabban ismerték, valamikor pár évtizede, de most már nem divat...)

Sőt, ha már arról beszélünk, ki mit állít, tulajdonképpen nem is kell, hogy a nyugat le legyen győzve: elég sokat és hangosan kiabálni, ott már mindenki csak vegetál s minket irigyel, és csak a Soros irányította lakájmédia hallgatja el, Berlinben "Hódmezővásárhely a mi Párizsunk" táblákkal tüntetnek a csalódott németek, és máris igaznak tűnik. 

Erősen meg lehetne rostálni a nyugatiakat, ha a magyar intézményrendszerre bíznánk őket, itt kellene orvoshoz járniuk, netán munkanélküli vagy egyéb támogatást kérniük. A falu végén sepregetve, 47 ezer forintból megélve megtanulnák, hol lakik az Atyaúristen. Úgy általában bevezetve az elmúlt évek fantasztikus sikereinek köszönhetően megemelkedett magyar életszínvonalat Nyugaton lenne nagy meglepetés az emberek körében.

Bár nem féltem a nyugati politikusokat sem, ha füllentésről, mellébeszélésről van szó, szerintem pár Németh Szilárd- vagy Semjén Zsolt-sajtótájékoztató, esetleg Rogán Antal-humorest hallatán elég sok európai polgár értékelné át eddigi életét. Vagy egy jó beszélgetés Mészáros Lőrinccel, a felcsúti Zuckerberggel megroggyanthatná az emberek hitét, akik eddig azt hitték, tehetség és ész kell ahhoz, hogy valaki rekordsebességgel a csúcsra jusson. Komoly csapás lehetne az is, ha Farkas Flóriánt neveznék ki a felzárkóztatási programok felelősének.

Szintén gyorsan térdre tudnák kényszeríteni a kontinenst, ha a magyar hadseregre bíznánk Európa megvédését. Hiszén miénk az egyetlen sereg, ahol több a tiszt mint a közlegény, és ahol a harc nem az ellenséggel hanem a minél kényelmesebb pozíciókért folyik.

Egy szó mint száz: minden megvan a kezünkben ahhoz, hogy igazoljuk, miniszterelnökünknek most is igaza van. Én pedig már most izgatottan várom, a következő kongresszusra mit fog kitalálni...

Tovább

Az igazság a határon túl van

Nehezen eldönthető kérdés, kinek és milyen joga legyen szavazni a magyar választásokon.

Amikor Gyurcsány Ferenc nemrég felvetette, meg kellene vonni a határon túli magyarok számára biztosított szavazati jogot, borítékolható volt, hogy erre sokan ugrani fognak. És bármit gondol az ember az egykori miniszterelnökről, tény, ez egy máig nem kibeszélt téma, amiről közel sincs konszenzus.

Az ugyanis nettó hazugság, hogy az ország lakossága teljes egységben támogatni a szavazati jog megadását a kettős állampolgárok számára. Miközben szép dolog a nemzettudat, furcsa érzése van az embernek arra gondolva, hogy nem itt élő, nem itt adózó tömegek szólhatnak bele abba, ki vezesse az országot.

Most csak egy rettentően hülye példát mondva, ha jelentkezne egy párt, hogy ő minden kettős állampolgárságú ember számára "határon túli segélyként" havi félmillió forintot adna, begyűjthetne ezzel esetleg annyi szavazatot, amivel a parlamentbe is bekerülhetne? Miközben a párt is tét nélkül ígérgetne, a határon túliak is tét nélkül voksolhatnának, hiszen nem az ő adóforintjaik elosztásáról volna szó. 

Közben meg persze én is azt mondom, magyarokról beszélünk, miért ne kérdeznénk meg a véleményüket? De ennek ez a legjobb formája? És eközben a Magyarországról külföldre ment, de továbbra is ide pénzt hazaküldő emberek szavazását miért kellett hozzájuk képest annyira megnehezíteni? Persze, tudom én, mik ennek a ki nem mondott indokai, és pont ezért vallom, csak egy rettentően álszent dolog a határon túliak szavazati jogai melletti kardoskodás. Sima blöff, ami a jelenlegi kormány pillanatnyi politikai haszonszerzéséről szól.

Azt azért üzenném a kormánynak, hogy van itt egy-két dolog, amire oda kellene figyelniük. Miközben nyilvánosan (Gyurcsányon kívül) ciki felvállalni azt, hogy valaki nem akarja, hogy a határon túlról szóljanak be a dolgainkba, névtelen felmérésekben azért kiderül, hogy nem akkora ennek a támogatottsága. És ha elindulna egy aláírásgyűjtés akár, nem biztos, hogy nem jönne össze elegendő számú ezekből.

Ellentétben az olimpiás vagy a vasárnapi boltbezárásos történettel, ahol a kormány simán gyáván megfutamodva elvette a népszavazások élét, itt azért jóval nagyobb arcvesztés lenne a szavazás kiírása előtt visszavonni az egészet. Egy népszavazáson bukni egy ilyen "nemzetegyesítő ügyben" pedig óriási arculcsapás lenne. Gyurcsány egyáltalán nem buta ember, nem véletlenül állt elő az ötletével: gyanítom, pontosan felmérték, nekik ettől már kevesebb támogatójuk nem lesz, viszont egy esetleges sikeres akcióval úgy fog tűnni, hogy MÁR MEGINT és MÉG MINDIG Gyurcsány az egyetlen, aki meg tudja szorongatni Orbán Viktort. 

Az mondjuk gond, hogy ez az egész mind a két oldalról politikai kupeckedés, és valójában senkit nem érdekel, mit gondolnak a választók- akár idehaza, akár a határon túlról. Ha valami fordulat okán elpártolnának a most még többségében Fideszt támogató külhoni magyarok, ez a párt lesz a legelső, ami még az emlékét is eltörli a szavazati jognak.

Így aztán szó sincs arról, hogy konszenzus legyen, párbeszéd legyen, vita legyen, mint ahogy soha senki meg nem kérdezte a magyar választókat arról, legyen-e pár százezernyi potenciális új választópolgár, csak úgy, a semmiből? Ilyesmire (ki tudja miért?) nem szokott kiterjedni a nemzeti konzultáció. Így aztán szinte mindegy is, én személy szerint egyszerű állampolgárként mit gondolok- rám meg a véleményemre ezúttal sem kíváncsi senki.

Tovább