Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

A Brexit-káosz

Ködösebb a kilépési folyamat, mint a késő őszi angol időjárás.

Kívülről nézve már nem látszik, hogy ki a főszereplő ebben az egész Brexit-folyamatban. A szavazók, akik azt hihették, valamibe beleszólást nyertek? A kilépésért sikeresen kampányoló, aztán gyáván félrehúzódó politikusok? A kétségbeesetten vergődő miniszterelnök asszony? A kupeckodó parlamenti képviselők? Vagy netán maga az EU?

A személyes véleményem az, eleve hülyeség volt a kilépésre szavazni. Az Európai Unió alapvetően jó. Még akkor is az, ha nálunk brüsszelezés van ezerrel- ennek ellenére senkinek esze ágában sincs kilépni. Pedig ha a negyede igaz lenne annak, hogy Brüsszel minket "büntetni akar", migránsokkal akarják telerakni szent hazánkat, és így tovább, azonnal menekülni kéne onnan.

A briteket is riogatták mindenfélével, és lám, a fagyi visszanyalt, a propaganda működött, jöhet a kilépés. De aztán persze jön a nyavalygás, hogy ja, azért határok meg vámok ne legyenek már! Emberek, ez az EU lényege, ha "pusztán" a lényeget akarjátok megőrizni, miért akartatok kilépni? Rettegnek attól, hogy az Ír-szigeten belüli határ miatt újból fellángolhat az erőszak? És, mit érdekel ez engem itt Budapesten? Ők akartak kilépni, számoltak ezzel, nem? Tőlem lehet megint határ, és ha valaki annyira idióta, hogy emiatt fog fegyvert, akkor oldják meg ezt a problémát azok, akik erre a lehetőségre voksoltak.

A brexit története jól példázza azt, mire jó a propaganda, a fél- és félrevezető információk, direkt hazugságok sulykolása. Egyszerűen nem volt világos az, hogy emberek, ez van most mint EU-tagország, ez lesz azután, ha nem lesz EU-tagság, ennyi. És meg kell jegyezni, az emberek úgy népszavaztak, hogy valójában nem tudták miről népszavazták, mert a lényeg a kilépési szerződés részleteiben rejlik.

Rettentően bonyolítja a helyzetet az egyes emberek egyéni hiúsága. Theresa May az egyik legalkalmatlanabb miniszterelnöknek látszik, aki az Egyesült Királyságot vezette, és a kétségbeesett kapkodás jelzi, teljes a káosz. Az elhalasztott szavazás, az újabb európai turné mutatja, hogy igazából senkinek fogalma sincs semmiről. Az pedig már maga a röhej, hogy szerinte a demokrácia megcsúfolása lenne, ha az emberek újra szavazhatnának, de immár a teljes, ismert kilépési feltételekben ismeretében. Hát szerintem meg van annyira demokratikus, mint pár száz parlamenti képviselő háttéralkudozása, hogy megmentsék May székét.

Persze, mondhatnánk, mindez azért alakulhatott így, mert arrafelé a kormánypárti képviselőknek lehet egyéni, akár a kormánnyal ellentétes véleménye is. Ugyan mi esély van ma például Magyarországon arra, hogy ne száz százalékkal menjen át egy kormánypárti javaslat a kormánypárti képviselőkön? De nyugat azért még kicsit más, ott nem szavazódroidok vannak, ami jelen helyzetben erősen megbonyolítja a dolgokat.

Ám azt gondolom, ha komolyan vesszük azt, hogy számít az emberek véleménye, akkor igenis nyugodtan meg lehet őket kérdezni újra. Szavazzák meg, mit akarnak: ezt a kilépést, a kemény verziót vagy a maradást, és kész. Úgy tesz az ottani politika, mintha a népszavazással "kegyet gyakorlnának". Hát egy büdös francot, ők a csinos fizetésükkel, az előjogaikkal nem kockáztatnak semmit, a kisemberek életéről ezerszer inkább szólnak majd a következmények.

És nyilván ebből nem csak az angolok nem maradhatnak ki, hanem a kinn dolgozó milliók sem. Gyanítom, hogy az ő sorsukkal is zsarol most Theresa May, ezt is beveti hogy engedményeket csiholjon ki. De ez az európai húzd meg- ereszd meg nem különösebben szimpatikus nekem. Megértem, hogy az EU nem lehet puhány, mert mindig jöhet egy következő populista, aki egy túlságosan sikeres brit kilépésen felbuzdulva akarná szétbombázni az európai egységet. (Gondoljunk bele, ha a magyar kormány propagandára elköltött milliárdjait ilyen cél szolgálatába állítanák, és a magyar kormánynak a saját képviselőivel kellene elfogadtatni a kilépést, milyen simán menne minden! És más is eltanulhatja ezt tőlünk...)

Zavaros ez az egész, és már rég túljutott azon, hogy tippeljünk, mi lesz a vége. Én bízom benne, egyszer azért csak érvényesül az az akarat, hogy azok döntsenek, akikről szól. Hogy egyszer már szavaztak? És akkor mi van? Ez a világ legócskább érve. Hány száz olyan szavazást vehetnénk elő a történelemből, amikor rossz döntés született? Miért ne lehetne ezt is megváltoztatni? Csak annyi kellene hozzá, hogy jópár ember a saját egyéni hiúsága helyett egyszer az életben mindenki másra gondoljon...

Tovább

Kergetőzés a Kossuth-téren

Érdekel még valakit a magyar politika idehaza?

A választások idején talán még volt némi nekibuzdulás, mind a két oldal hívei lelkesen hittek valamiben- ha másban nem, csodában. Aztán lett a végeredmény ami lett, s beállt valamiféle letargia.

Igazság szerint többet foglalkoztak a magyar állapotokkal az Európai Parlamentben, mint nálunk. Az egész hisztéria a Sargentini-jelentés körül azért volt nevetséges, mert tulajdonképpen ezeknek a vitáknak -már ha létezne nálunk értelmes politikai vita- itthon kellett volna lezajlaniuk.

De viták már nincsenek. Az egyik oldalon erőből átgyűrt törvények vannak, szavazódroidok vannak, és tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy például a túlórakeretes törvény kinek az érdekét szolgálja. Ugyan még maga a kormányfő is megszólalt, de teljesen érdektelen, mit mondott. Megcsömörlött az egyszerű ember attól,  hogy a kormányzat nem érvel, csak izomból politizál, az ellenzék pedig szintén nem érvel csak vádol.

Eleve, miféle "ellenzékről"  beszélünk? Azt kell mondjam, ha valaki bízott is benne, hogy a Fidesz leváltható, most őszintén szembenézve a helyzettel, látnia kell, ami az ellenzéki oldalon van, kormányképtelen. Vagyis mondjuk úgy, bármire képtelen. A Jobbik szépen felmorzsolódik. Az a két társ pártelnök, aki az LMP élén állt a választás idején, már a pártból is kilépett, pedig egy év se telt el azóta! Az MSZP-ről szerintem a többség azt se tudja, ki vezeti éppen.

És ha arra gondolunk, hogy így aztán egyedül Gyurcsány lehetne olyan karizmatikus politikus aki egy ellenzéki DK-MSZP-Jobbik-LMP-Párbeszéd kormány élére állhatna- nem, ebbe inkább ne is gondoljunk bele.

Azt gondolom, azért a Fidesz támogatóinak sincs különösebb illúziója. Látják Mészáros Lőrincet, látják azt,  hogy az egyre újabb nemzeti konzultációk egyre inkább ostoba kérdéseivel tényleg az Észak-Koreát idéző 99,99 százalékos egyetértést akarják megteremteni. Ők sem hülyék. De nem hülyék annyira sem, hogy ne látnák, a Fidesz a megszorításokkal tart egyfajta költségvetési fegyelmet, és él azzal a kedvező helyettel, amiben most a világgazdaság van. Teljesen mindegy, kinek szimpatikus Semjén vagy Kósa, a dolgok a maguk módján működnek. Elfogadtuk a játékszabályt, hogy cserébe épülnek a túlárazott stadionok és kihajítják a CEU-t.

Pont ezért már nehéz különösebben lelkesedni azért is, hogy a Kossuth-téren tüntetők kiállnak valamiért. Már rég elvesztettem a fonalat, már rég nem tudom, kinek van igaza és mennyire. És ezért mind a két oldal hibás. A kormány, ami egyszerűen minden idők legjobbjaként tekint magára, és egy ilyen törvénynél sem hajlandó világosan beszélni arról, kinek milyen szempontból jó és hasznos, és miért kényszerülünk rá időnként, hogy a nyugati befektetők kedvében járjunk. És az ellenzék is, ami egyből armageddont vizionál.

Számomra nem hősök azok, akik most beszólogatnak a rendőröknek az utcán, meg a hídon demonstrálnak, mert már régen nem látom a nemes célokat és a hiteles embereket. Felbukkannak mögöttük azok az arcok, akik iszonyatosan lejáratták magukat a választás előtt, alatt, utána meg végképp. Nem akarok azonosulni azokkal, akik összefogást hirdettek, aztán a bukás után kiléptek a pártokból, de a kényelmes képviselői mandátumot megtartották. Persze, tudom, ők "harcolnak".

Hát én is küzdök: a saját lelki nyugalmamért. Meccset nézek a tévében, jókat dumálunk a barátaimmal, időnként elutazok, elolvasok egy könyvet. A Kossuth-téren zajló kergetőzésről szóló hírekbe néha belenézek, de inkább már nem. 

Ehhez nekem már semmi közöm nincs.

Tovább

A nagy másnaposság

Április 9. után valami mindenképpen meg fog változni- talán nem lesz pozitív hír az sem, hogy egy diktatúrában valaki börtönbe kerülhet azért, mert szakállas.

Ami a választási kampányban zajlik a véghajrában, már teljesen kaotikussá vált. Nem mondom, hogy Orbán Viktor mostanában a szívem csücske lenne, de az utóbbi időszakban sikerült magát teljesen alulmúlnia. Az elégtételes fenyegetőzés, a cigányozás mellett gyakorlatilag egész saját teljesítményét tette idézőjelbe a migránsos vezérvonallal. 

Engem nem érdekel már, hogy voltak eredményei a kormányzásának vagy sem, ezzel az emberrel én semmiféle közösséget nem vállalok. Teljesen mindegy, hogy nyer-e most hétvégén, és mennyire, semmiféle respekt nincs bennem iránta. Borzasztóan visszatetsző, amikor a saját agymenéseibe ragadva az a fő választási üzenete, hogy a sorosisták mind szavaznak, menjenek hát voksolni az ő hívei is.

Emberek, ébredjetek már fel! Ez a fickó könyörgött Soros-ösztöndíjért, amit meg is kapott! Ennek az embernek a pártját támogatta Soros György! Ennek a pártjában vannak szép számmal egykori Soros-ösztöndíjasok, CEU-hallgatók! És mégis ő az, aki az ország másik felét, akiknek csak annyi a bűne, hogy nem rá szavaznak, lesorosistázza! Akadnak még megbélyegző, kirekesztő, úszító megbélyegzések a tarsolyodban, Viktor? Ne fogd vissza magad, ez már úgysem lesz rosszabb... Eddig még csak kétezer Soros-katonát emlegetett, most már az ország másik fele az?

Valaki azt mondta nekem erre, hogy ha így van, akkor már inkább választaná Sorost, mint Orbánt. És ez nem véletlen. Az aláírás, kiadó nélküli szóróanyagok, levelek, hívások, amikben azt hazudják, ha Orbán nem áll ellent, magánlakásokba telepítenek migránsokat, minden normális embert elgondolkodtatnak. Amikor egy miniszterelnök szerint tízezer menekült befogadása szétverné egy gazdaságot, maga ismeri el, az ország oly gyenge lábakon áll, hogy bármikor összeomolhat- ehhez képest a valóságban ennyi embert Mészáros Lőrinc vagyonából, vagy az új Puskás-stadion árából egy évtizedig jól el lehetne tartani. 

És a kormánypárti sajtó egyre mélyebbre süllyedő, egyre debilebb kampánya is gyalázatos színvonalú. Az origón már az is vezető hír, hogy Kínában hat év börtönt kapott egy helyi muszlim a hosszú szakálla miatt(!!!), és hogy a francia kommentelők (no meg nem is burkoltan a cikk névtelen szerzője) szerint ez így is van rendjén.

Emberek, elment az eszetek? Szakállért hat év? Vajon a szakáll vallása is számít? A muszlim szakállért börtön járt, az ortodox zsidóért nem? És mit csináljanak a ZZ Top tagjai, ha szakálltiltó országban járnak? Ha a hír igaz, akkor nem ünnepelni kell Kínát, hanem mélységesen elítélni, mert egyszerűen szégyen lenne, hogy ilyesmiért valakinek ülnie kéne. És kíváncsi vagyok, mennyi francia támogatna egy ilyen törvényt: vajon ezt a fehér szakállú francia embert is börtönbe küldenék?

(Az origo érintett szerzője kedvéért elárulom, ő Jean-Paul Belmondo, igencsak híres, megbecsült színészlegenda. Érdemes utánaolvasnia, rendkívül nagy tisztelet övezi nem csak Franciaországban, hanem szerte a világban.)

Tudom, hogy az őrületnek, így vagy úgy, vége lesz április 9-én. Ha Orbán bukik, ideje lesz eltakarítani azt a szemetet, amit sikerült az évek alatt összehordania. S ha nem bukik, ahogy fentebb írtam, nem különösebben fog érdekelni, mit tesz vagy mit nem tesz. Ebből most már elég, és ha nem most, majd négy év múlva jön el a pillanat, amikor kirúgják a hatalomból.

Nem akarok háborús hangulatban élni itthon, miközben azt hazudják, ez a béke szigete. Nem akarok hálálkodni rezsialamizsnáért, amikor nyugatabbra ugyanannyit fizetnek az áramért, többszörös fizetés mellett. Nem akarok adóforintokból se pénznyelő focicsapatokat, se hamis híreket ránk öntő sajtóorgánumokat finanszírozni. Nem akarok az Európai Unióval hadakozni, ahova éveken át vágytunk, s amitől ma is jelentős támogatást kapunk. 

Bárki, ismétlem, bárki jobb, mint az, aki ilyen hangulatúvá tette ezt az országot. Április 9-én vagy lesz nagy üdvrivalgás, mert lecserélik végre a vezért, vagy ha marad is, akkor sem lehet már kibékíteni az ország szavazóinak túlsó felét. Nem lehet, hogy csak ennyiről szóljon az életünk, mint ami most van: ennél igenis többet, szebbet, jobbat- vagy legalábbis békésebbet érdemlünk, mi, magyarok. Rajtunk múlik, képesek vagyunk-e változtatni az országon! Április 8-án menjen el szavazni minden "sorosista", aki valami mást akar!

Tovább

A gerinc luxusa

Az értelmiségi megmondóemberek aztán tudnak irányt mutatni.

Az indexen írtak a Narancs körkérdéséről, amiben nem igazán orbánista hírességeket kérdeztek arról, a kormánybuktatás érdekében elfogadható-e a taktikai szavazás a Jobbik jelöltjére. 

Az egy dolog, hogy igen sok esetben olyan pesti arcokról van szó, akiknek választókerületében azért a baloldali jelölt az esélyed, de azért sokan mondták el őszintén mit gondolnak. Azzal szerintem mindenki maga számol el, kire voksol, mit hajlandó feladni az elveiből és mit nem (s ez a Fidesz-szavazókra is vonatkozik, mert hogy azért a túlnyomó részük nem hülye, és pontosan tudják, mi a baj mondjuk a Mészáros Lőrinc-jelenséggel.)

A véleményformáló hírességek, értelmiségi celebek szava természetesen meghatározó, és én a magam részéről addig valamilyen szinten tisztelem is a válaszolókat, hogy felvállaják, nekik mi fér bele és mi nem. Nem meglepő: a vélemények megosztlanak.

Igazán csak egyetlen megszólalót emelnék ki: Hajós Andrást, a népszerű tévést és műsorvezetőt. Az index idézi szavait: "Én a Jobbikra, Vona Gáborra soha, semmilyen körülmények között nem fogok szavazni. Ha félelmeink és gyűlöletünk annyira elvakítanak minket, hogy bármit beszopunk azért, hogy Orbán távozzon, akkor nem fogjuk észrevenni, de épp tanítványainak ágyazunk meg."

Igen, ő AZ a Hajós András, aki kvázi mindenkit elküldött a francba, aki számon merte kérni, ellenzékiként miért adja az arcát a kormánypropagandát szajkózó TV2 egyik húzóműsorához. Amikor Friderikusz Sándor tette ezt szóvá, nyílt üzenetben válaszolt:

"Most a tv2-nél tudom a feladatomat végezni. Ez egy deal? Igen. Nem tetszik? Nem bánom. (...) És közben sok pénzt keresek, és népszerű vagyok? Hát, bocsi, de ügyes vagyok” 

Azért van az az aprópénz, amiért még a leginkább elvhű, mélyen baloldali ember is lehajol. Na jó, polcot pakolni vagy éhezni gáz, akkor inkább kössünk alkut azzal a csatornával, ami igencsak fogalommá vált- s nem éppen jó étteremben. Persze, nem a politikai műsorhoz adta az arcát, de mindannyian tudjuk, milyen is az, amikor hírességek legitimálnak bizonyos dolgokat- akár így is. Ha úgy nézzük, akkor Stohl Andrással sincs semmi probléma, ugye? Alföldi Róbert ugyan nem egészen így beszélt erről nemrég, de sebaj.

Szóval szép dolog, hogy az ember teli zsebbel úgy elvhű, hogy közben megköti a maga gusztusos alkuit. Engem ez különösebben nem zavar, mert nem Hajós az egyetlen ismert ember, akinek vannak ilyen húzásai. Attól mert valaki népszerű értelmiségi, még pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy melósnak vagy egy földművesnek. Így aztán nem kárhoztatom- csak gondolok amit gondolok. Nekem ehhez megvan minden jogom- hát bocsi, hogy egy klasszikust idézzek!

Bár nem olvastam minden megszólaló véleményét, azért Jobbik-témában én is leteszem a magam kétfilléresét. Valamiről a nagy taktikázásban elfelejtkezünk: az egyéni jelöltek, bár pártok színében indulnak, mind különbözőek. Nem igaz, hogy minden DK-s jelölt mini-Gyurcsány, és nem minden Jobbik-jelölt volt gárdista.

Tök jó lenne, ha a taktikázás mellett azt is megnéznénk, ugyan kiféle, miféle ember az, akire szavazni lehet. Nem akkora önfeladás tisztességes MSZP-sre, vagy értelmes Jobbikosra szavazni. Megkockáztatom, még a Fideszben is lehetne talán nagyítóval olyan embert találni, aki kevésbé taszító figura- bár erre azért nem vennék mérget.

A lényeg: ne csak a közvéleménykutatási százalékot nézzük, meg elvekhez ragaszkodjunk (ez azért igen gyakran csak ideiglenes egyébként is), ugyan próbáljunk az emberről is megtudni valamit. Hátha érhet minket meglepetés. Mondjuk olyasféle, mint amikor egy ember, aki pénzért simán elvállal egy melót egy szörnyű társaságnál, ilyen ügyekben mellét verve tart ki sziklaszárdan politikai hite mellett.

Tovább

Elfajult divat

Nyavalyogjunk még egy keveset azon, milyen szánalmasan "férfiatlan" ruhákba öltöztetik manapság az urakat a divattervezők.

A minap futottam bele ebbe a fotóba:

Mondjuk a bal oldalon látható Cary Grantről a kép inkább az ötvenes években készülhetett, de mindegy, az üzenet átjön: régen, a "boldog időkben", a férfiak még igazán férfiaknak látszottak, és nem idétlen, színés maskarákban röhögtették ki magukat.

Elárulhatom, nem vagyok éppen a rajongója ezeknek a tényleg meglehetősen furcsa kreációknak, nem kívánok térdharisnyban és szoknyában, erős rúzzsal kifestve járni az utcán. De az éppenséggel nem túl érdekes, tőlem mindenki azt hord amit akar. A divat mindig változott, és folyamatosan formálódik az ízlés, Csak az én életemben alakultak a dolgok: amikor tinédzser voltam, vizsgázni, állásinterjúra járni öltönyben illet, ma azért már nem egészen ez a felfogás. Régen a tetoválás, a mindenféle testékszerek szélsőséges dolognak számítottak, ma már nem. 

Ilyenkor persze felhangzik a huhogókórus, mert micsoda puhány legények ezek a hajat festő, színes sálas hipszterek, bezzeg régen az igazi férfi még szórakozni is öltönybe járt. Vagy esetleg nyereg nélkül ülte meg a lovat, állandóan farmberben és csizmában járt, és a szája sarkából folyamatosan kilógott a cigi. És hogy ráférne ezekre a fiúkra a katonaság, hogy fegyelmet meg tiszteletet tanuljanak.

Én pedig hátradőlök, olvasok, és magamban kuncogok. Hogy a francban jutottunk el oda, hogy a memóriánkból törlődik minden, ami nem tetszik? Miért felejtjük el például a nyolcvanas évek feltupírozott hajú, szűk gatyás glam rocker zenészeit? És azok a tinik akik értük rajongtak, ma a Facebookon osztogatják meg szörnyülködve a képeket a "buzis" divattól, pedig hát...

Aztán ha megnézzük a pár évszazada készült, barokk korban élő férfiakat ábrázoló festményeket, ugyan mit kell gondolnunk? Mit gondoljunk ezekről a fickókról, akik nem átallottak ilyeng gúnyában parádézni. A baloldali mintás harisnyája mellett a térdtájékon még valami pompont is visel- hát ezt a képet is bátran oda lehetne tenni Cary Grant öltönye mellé!

Az a ciki, ha Cary Grant ma lenne fiatal, bizony könnyen lehet, ugyanolyan hipsztercuccos arcokat játszana filmekben, mint sok mai színész. Amit ő azon a képen visel, nem azt illusztrálja, hogy ő egy örök, erős, védelmező férfi, hanem azt, hogy akkor az volt a divat, és ezért ő sztárként azt viselte. Mostanában meg talán női ruhába bújva bohóckodna a Lip Sync Battle-ben...

Teljesen felesleges szörnyülködni, meg okoskodni. Régen például a nadrágos nőkön is kiborultak, de vajon mit szólnának ahhoz, ha én megosztanék egy képet, amin az ötvenes évek elegáns kosztümjeit, tűsarkújait a mindennapokban viselő hölgyeket tennék a mai lazább viseletűek mellé? Ha elkezdenék okoskodni, hol vannak az "igazi" nők? A titok az, hogy ezt sose a ruha határozza meg.

Ráadásul iszonyú mázlisták vagyunk, mert a mai "elfajult" világ igazán toleráns: kimehet az utcára az idétlen ruhás pasi, de más simán választhatja Cary Grant stílusát. Megjegyzem, a képet megosztók közül ugyan hányan vannak nem lógó farmeres, borostás, kissé pocakos okoskodók, és hányan olyanok, akiket mindig mintha skatulyából húztak volna ki? Mielőtt megosztanád az ilyesmit, először állj a tükör elé, és nézd meg, hogy például te tudnál-e bárkinek, bármilyen korban igazi pozitív példakép lenni megjelenésed okán lenni? De hogy jobban érezd magad, megsúgom: simán lehetsz hanyag öltözékkel is jó példa, mert nem a ruha teszi az embert...

Tovább