Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

A nagy másnaposság

Április 9. után valami mindenképpen meg fog változni- talán nem lesz pozitív hír az sem, hogy egy diktatúrában valaki börtönbe kerülhet azért, mert szakállas.

Ami a választási kampányban zajlik a véghajrában, már teljesen kaotikussá vált. Nem mondom, hogy Orbán Viktor mostanában a szívem csücske lenne, de az utóbbi időszakban sikerült magát teljesen alulmúlnia. Az elégtételes fenyegetőzés, a cigányozás mellett gyakorlatilag egész saját teljesítményét tette idézőjelbe a migránsos vezérvonallal. 

Engem nem érdekel már, hogy voltak eredményei a kormányzásának vagy sem, ezzel az emberrel én semmiféle közösséget nem vállalok. Teljesen mindegy, hogy nyer-e most hétvégén, és mennyire, semmiféle respekt nincs bennem iránta. Borzasztóan visszatetsző, amikor a saját agymenéseibe ragadva az a fő választási üzenete, hogy a sorosisták mind szavaznak, menjenek hát voksolni az ő hívei is.

Emberek, ébredjetek már fel! Ez a fickó könyörgött Soros-ösztöndíjért, amit meg is kapott! Ennek az embernek a pártját támogatta Soros György! Ennek a pártjában vannak szép számmal egykori Soros-ösztöndíjasok, CEU-hallgatók! És mégis ő az, aki az ország másik felét, akiknek csak annyi a bűne, hogy nem rá szavaznak, lesorosistázza! Akadnak még megbélyegző, kirekesztő, úszító megbélyegzések a tarsolyodban, Viktor? Ne fogd vissza magad, ez már úgysem lesz rosszabb... Eddig még csak kétezer Soros-katonát emlegetett, most már az ország másik fele az?

Valaki azt mondta nekem erre, hogy ha így van, akkor már inkább választaná Sorost, mint Orbánt. És ez nem véletlen. Az aláírás, kiadó nélküli szóróanyagok, levelek, hívások, amikben azt hazudják, ha Orbán nem áll ellent, magánlakásokba telepítenek migránsokat, minden normális embert elgondolkodtatnak. Amikor egy miniszterelnök szerint tízezer menekült befogadása szétverné egy gazdaságot, maga ismeri el, az ország oly gyenge lábakon áll, hogy bármikor összeomolhat- ehhez képest a valóságban ennyi embert Mészáros Lőrinc vagyonából, vagy az új Puskás-stadion árából egy évtizedig jól el lehetne tartani. 

És a kormánypárti sajtó egyre mélyebbre süllyedő, egyre debilebb kampánya is gyalázatos színvonalú. Az origón már az is vezető hír, hogy Kínában hat év börtönt kapott egy helyi muszlim a hosszú szakálla miatt(!!!), és hogy a francia kommentelők (no meg nem is burkoltan a cikk névtelen szerzője) szerint ez így is van rendjén.

Emberek, elment az eszetek? Szakállért hat év? Vajon a szakáll vallása is számít? A muszlim szakállért börtön járt, az ortodox zsidóért nem? És mit csináljanak a ZZ Top tagjai, ha szakálltiltó országban járnak? Ha a hír igaz, akkor nem ünnepelni kell Kínát, hanem mélységesen elítélni, mert egyszerűen szégyen lenne, hogy ilyesmiért valakinek ülnie kéne. És kíváncsi vagyok, mennyi francia támogatna egy ilyen törvényt: vajon ezt a fehér szakállú francia embert is börtönbe küldenék?

(Az origo érintett szerzője kedvéért elárulom, ő Jean-Paul Belmondo, igencsak híres, megbecsült színészlegenda. Érdemes utánaolvasnia, rendkívül nagy tisztelet övezi nem csak Franciaországban, hanem szerte a világban.)

Tudom, hogy az őrületnek, így vagy úgy, vége lesz április 9-én. Ha Orbán bukik, ideje lesz eltakarítani azt a szemetet, amit sikerült az évek alatt összehordania. S ha nem bukik, ahogy fentebb írtam, nem különösebben fog érdekelni, mit tesz vagy mit nem tesz. Ebből most már elég, és ha nem most, majd négy év múlva jön el a pillanat, amikor kirúgják a hatalomból.

Nem akarok háborús hangulatban élni itthon, miközben azt hazudják, ez a béke szigete. Nem akarok hálálkodni rezsialamizsnáért, amikor nyugatabbra ugyanannyit fizetnek az áramért, többszörös fizetés mellett. Nem akarok adóforintokból se pénznyelő focicsapatokat, se hamis híreket ránk öntő sajtóorgánumokat finanszírozni. Nem akarok az Európai Unióval hadakozni, ahova éveken át vágytunk, s amitől ma is jelentős támogatást kapunk. 

Bárki, ismétlem, bárki jobb, mint az, aki ilyen hangulatúvá tette ezt az országot. Április 9-én vagy lesz nagy üdvrivalgás, mert lecserélik végre a vezért, vagy ha marad is, akkor sem lehet már kibékíteni az ország szavazóinak túlsó felét. Nem lehet, hogy csak ennyiről szóljon az életünk, mint ami most van: ennél igenis többet, szebbet, jobbat- vagy legalábbis békésebbet érdemlünk, mi, magyarok. Rajtunk múlik, képesek vagyunk-e változtatni az országon! Április 8-án menjen el szavazni minden "sorosista", aki valami mást akar!

Tovább

A gerinc luxusa

Az értelmiségi megmondóemberek aztán tudnak irányt mutatni.

Az indexen írtak a Narancs körkérdéséről, amiben nem igazán orbánista hírességeket kérdeztek arról, a kormánybuktatás érdekében elfogadható-e a taktikai szavazás a Jobbik jelöltjére. 

Az egy dolog, hogy igen sok esetben olyan pesti arcokról van szó, akiknek választókerületében azért a baloldali jelölt az esélyed, de azért sokan mondták el őszintén mit gondolnak. Azzal szerintem mindenki maga számol el, kire voksol, mit hajlandó feladni az elveiből és mit nem (s ez a Fidesz-szavazókra is vonatkozik, mert hogy azért a túlnyomó részük nem hülye, és pontosan tudják, mi a baj mondjuk a Mészáros Lőrinc-jelenséggel.)

A véleményformáló hírességek, értelmiségi celebek szava természetesen meghatározó, és én a magam részéről addig valamilyen szinten tisztelem is a válaszolókat, hogy felvállaják, nekik mi fér bele és mi nem. Nem meglepő: a vélemények megosztlanak.

Igazán csak egyetlen megszólalót emelnék ki: Hajós Andrást, a népszerű tévést és műsorvezetőt. Az index idézi szavait: "Én a Jobbikra, Vona Gáborra soha, semmilyen körülmények között nem fogok szavazni. Ha félelmeink és gyűlöletünk annyira elvakítanak minket, hogy bármit beszopunk azért, hogy Orbán távozzon, akkor nem fogjuk észrevenni, de épp tanítványainak ágyazunk meg."

Igen, ő AZ a Hajós András, aki kvázi mindenkit elküldött a francba, aki számon merte kérni, ellenzékiként miért adja az arcát a kormánypropagandát szajkózó TV2 egyik húzóműsorához. Amikor Friderikusz Sándor tette ezt szóvá, nyílt üzenetben válaszolt:

"Most a tv2-nél tudom a feladatomat végezni. Ez egy deal? Igen. Nem tetszik? Nem bánom. (...) És közben sok pénzt keresek, és népszerű vagyok? Hát, bocsi, de ügyes vagyok” 

Azért van az az aprópénz, amiért még a leginkább elvhű, mélyen baloldali ember is lehajol. Na jó, polcot pakolni vagy éhezni gáz, akkor inkább kössünk alkut azzal a csatornával, ami igencsak fogalommá vált- s nem éppen jó étteremben. Persze, nem a politikai műsorhoz adta az arcát, de mindannyian tudjuk, milyen is az, amikor hírességek legitimálnak bizonyos dolgokat- akár így is. Ha úgy nézzük, akkor Stohl Andrással sincs semmi probléma, ugye? Alföldi Róbert ugyan nem egészen így beszélt erről nemrég, de sebaj.

Szóval szép dolog, hogy az ember teli zsebbel úgy elvhű, hogy közben megköti a maga gusztusos alkuit. Engem ez különösebben nem zavar, mert nem Hajós az egyetlen ismert ember, akinek vannak ilyen húzásai. Attól mert valaki népszerű értelmiségi, még pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy melósnak vagy egy földművesnek. Így aztán nem kárhoztatom- csak gondolok amit gondolok. Nekem ehhez megvan minden jogom- hát bocsi, hogy egy klasszikust idézzek!

Bár nem olvastam minden megszólaló véleményét, azért Jobbik-témában én is leteszem a magam kétfilléresét. Valamiről a nagy taktikázásban elfelejtkezünk: az egyéni jelöltek, bár pártok színében indulnak, mind különbözőek. Nem igaz, hogy minden DK-s jelölt mini-Gyurcsány, és nem minden Jobbik-jelölt volt gárdista.

Tök jó lenne, ha a taktikázás mellett azt is megnéznénk, ugyan kiféle, miféle ember az, akire szavazni lehet. Nem akkora önfeladás tisztességes MSZP-sre, vagy értelmes Jobbikosra szavazni. Megkockáztatom, még a Fideszben is lehetne talán nagyítóval olyan embert találni, aki kevésbé taszító figura- bár erre azért nem vennék mérget.

A lényeg: ne csak a közvéleménykutatási százalékot nézzük, meg elvekhez ragaszkodjunk (ez azért igen gyakran csak ideiglenes egyébként is), ugyan próbáljunk az emberről is megtudni valamit. Hátha érhet minket meglepetés. Mondjuk olyasféle, mint amikor egy ember, aki pénzért simán elvállal egy melót egy szörnyű társaságnál, ilyen ügyekben mellét verve tart ki sziklaszárdan politikai hite mellett.

Tovább

Elfajult divat

Nyavalyogjunk még egy keveset azon, milyen szánalmasan "férfiatlan" ruhákba öltöztetik manapság az urakat a divattervezők.

A minap futottam bele ebbe a fotóba:

Mondjuk a bal oldalon látható Cary Grantről a kép inkább az ötvenes években készülhetett, de mindegy, az üzenet átjön: régen, a "boldog időkben", a férfiak még igazán férfiaknak látszottak, és nem idétlen, színés maskarákban röhögtették ki magukat.

Elárulhatom, nem vagyok éppen a rajongója ezeknek a tényleg meglehetősen furcsa kreációknak, nem kívánok térdharisnyban és szoknyában, erős rúzzsal kifestve járni az utcán. De az éppenséggel nem túl érdekes, tőlem mindenki azt hord amit akar. A divat mindig változott, és folyamatosan formálódik az ízlés, Csak az én életemben alakultak a dolgok: amikor tinédzser voltam, vizsgázni, állásinterjúra járni öltönyben illet, ma azért már nem egészen ez a felfogás. Régen a tetoválás, a mindenféle testékszerek szélsőséges dolognak számítottak, ma már nem. 

Ilyenkor persze felhangzik a huhogókórus, mert micsoda puhány legények ezek a hajat festő, színes sálas hipszterek, bezzeg régen az igazi férfi még szórakozni is öltönybe járt. Vagy esetleg nyereg nélkül ülte meg a lovat, állandóan farmberben és csizmában járt, és a szája sarkából folyamatosan kilógott a cigi. És hogy ráférne ezekre a fiúkra a katonaság, hogy fegyelmet meg tiszteletet tanuljanak.

Én pedig hátradőlök, olvasok, és magamban kuncogok. Hogy a francban jutottunk el oda, hogy a memóriánkból törlődik minden, ami nem tetszik? Miért felejtjük el például a nyolcvanas évek feltupírozott hajú, szűk gatyás glam rocker zenészeit? És azok a tinik akik értük rajongtak, ma a Facebookon osztogatják meg szörnyülködve a képeket a "buzis" divattól, pedig hát...

Aztán ha megnézzük a pár évszazada készült, barokk korban élő férfiakat ábrázoló festményeket, ugyan mit kell gondolnunk? Mit gondoljunk ezekről a fickókról, akik nem átallottak ilyeng gúnyában parádézni. A baloldali mintás harisnyája mellett a térdtájékon még valami pompont is visel- hát ezt a képet is bátran oda lehetne tenni Cary Grant öltönye mellé!

Az a ciki, ha Cary Grant ma lenne fiatal, bizony könnyen lehet, ugyanolyan hipsztercuccos arcokat játszana filmekben, mint sok mai színész. Amit ő azon a képen visel, nem azt illusztrálja, hogy ő egy örök, erős, védelmező férfi, hanem azt, hogy akkor az volt a divat, és ezért ő sztárként azt viselte. Mostanában meg talán női ruhába bújva bohóckodna a Lip Sync Battle-ben...

Teljesen felesleges szörnyülködni, meg okoskodni. Régen például a nadrágos nőkön is kiborultak, de vajon mit szólnának ahhoz, ha én megosztanék egy képet, amin az ötvenes évek elegáns kosztümjeit, tűsarkújait a mindennapokban viselő hölgyeket tennék a mai lazább viseletűek mellé? Ha elkezdenék okoskodni, hol vannak az "igazi" nők? A titok az, hogy ezt sose a ruha határozza meg.

Ráadásul iszonyú mázlisták vagyunk, mert a mai "elfajult" világ igazán toleráns: kimehet az utcára az idétlen ruhás pasi, de más simán választhatja Cary Grant stílusát. Megjegyzem, a képet megosztók közül ugyan hányan vannak nem lógó farmeres, borostás, kissé pocakos okoskodók, és hányan olyanok, akiket mindig mintha skatulyából húztak volna ki? Mielőtt megosztanád az ilyesmit, először állj a tükör elé, és nézd meg, hogy például te tudnál-e bárkinek, bármilyen korban igazi pozitív példakép lenni megjelenésed okán lenni? De hogy jobban érezd magad, megsúgom: simán lehetsz hanyag öltözékkel is jó példa, mert nem a ruha teszi az embert...

Tovább

A bevándorlók célországa

A kínaiak sajátos módon tekintenek hazánkra.

Mostanában kering újból az a térkép az interneten, ami a legnagyobb kínai keresőportál, a Baidu eredményei alapján az európai országokra vonatkozó kínai sztereotípiák jó összeképét adja.

A térkép valójában 2015-ös, de gyanítható, sok szempontból hasonló a vélekedés ma is arrafelé. Úgy készült, hogy megnézik, a különböző országokkal együtt melyik keresőkifejezések voltak a leggyakoribbak.

Nyilván kissé megsértődnek a franciák, akiknél az a kérdés, miért él ott annyi fekete, vagy a litvánok, hogy miért olyan sok ott az öngyilkosság. A zsidók ölése kapcsán emlegetett németek, a gyenge olaszok sem lehetnek boldogok a róluk élő kép miatt. Ehhez képest a szép lányok miatt ismert ukránok, a magas hollandok, az angolul jól beszélő finnek elvannak a rájuk vonatkozó kínai sztereotípiákkal. A svájciaknak be kell érni a semlegességgel, a görögökről meg mindenki tudta akkortájt, hogy csődbe ment az országuk.

Na de jön az, amire mindenki kíváncsi: mi a fontos Magyarország tekintetében Kínából nézve?

Úgy bizony, a letelepedési lehetőség- nyilván a letelepedési kötvényprogram miatt kerestek rá jó sokan az Ázsiából nézve kicsike országunkra. A 2013-tól indult, a most már szemmel láthatóan anyagilag is ráfizetéses program, ami elsősorban offshore cégek gazdagítására volt jó, Kínáig vitte hazánk hírét- mint olyan országét, ahol tárt karokkal várják a bevándorlókat. Onnan nézve Magyarország A Bevándorlóország Európában.

Hogy is szokott beszélni a mi miniszterelnökünk, aki már 2013-ban is a helyén volt? Más kontinensekről érkező, idegen kultúrájú, a nyelvünket nem beszélő bevándorlókat nem engedünk be, nincs rájuk szükség? Mindez baromi szépen hangzik, csak a baj az, hogy szemmel láthatóan Kínában elfelejtettünk szólni erről. A kötvényekkel ide jövő több tízezer embert örömmel csábítgattuk Magyarországra.

A valóság nem egyszer, nem kétszer igazolta már vissza, hogy a politikus az épp aktuális széljárás szerint változtatja a a mondandóját. Ez alól nem kivétel Orbán Viktor se, de neki a saját sajtója ezt nem rója fel- pedig másokról úgy előrángatnak évekkel ezelőtti mondatokat, hogy csak na.

Nem az a baj a bevándorlózással, hogy ennek eredményeképpen egy valamikor mérvadónak számító portál, mint az Origo, átment migránsbűnözési szaklapba, vagy hogy politikusaink más országokban videóznak az ottani szörnyű állapotokról. Hanem az, hogy szemmel láthatóan kezelhetetlenné válik a dolog, átmegy egy teljesen rasszista irányvba. Mert nem mondhatja ki a miniszterelnök, hogy kizárólag a muszlimokat tartaná távol, hiszen az nyílt rasszizmus (ráadásul nyilván valójában nem is ez a cél, hiszen náluk is árultak kötényt), De eközben mindenki tudja, hogy csakis róluk beszél, amikor más kontinensről érkezők idegenekkel riogat. És ezért van az, hogy a Nyugat-Európában randalírozó migránsokról szóló hírekben is kizárólag muszlimok vannak. 

Pedig nem kell hozzá nagy ész, hogy nyilván akadnak kínai maffiózók is nyugaton (sőt, nálunk is), vagy ukrán bűnbandák, vagy magyar lánykereskedők. Mint ahogy az Egyesült Államokban is akad latino meg olasz maffia.  De itt és most egy konkrét csoport lett kiválasztva és megbélyegezve, mint ellenség, akikre egyre kevésbé burkoltan utalgatunk.

(Az újságokban már kifejezetten nyíltan uszítanak, a "muszlim" és a "mecset" szitokszó lett. Már az is megbotránkozást keltő dologként van tálalva, ha egy muszlim valahol imádkozik- a vallásos alapú El Camino vagy csíksomlyói búcsú betiltását ugyan miért nem követelik a hangulatkeltők? Mi lenne a reakció, ha arról írnának nyugaton, hogy "sokkoló tömeg" imádkozik nyilvánosan Erdélyben?... Ez a hangulatkeltés akkor is visszatetsző, ha tudjuk, nem ártatlan báránykák a bevándorlók. De így már nem lehet értelmes vitát folytatni, mert mindent áthat a gyűlölet.)

Befele utáljuk a "bevándorlókat", kifele meg csábítgatjuk őket, mert nem csak Kínába adtak el letepeledési kötvényt. Hogy is van ez? Nem leszünk bevándorlóország- így mondják általánosságban, közben meg nagyon is azok vagyunk. Persze, korrekt kormányzati magyarázatot soha nem fogunk kapni, de azért nem ártana egy kicsit elgondolkodni ezeken a dolgokon...

Tovább

Az elégtétel

Nem fenyegetés ez, hanem csak ígéret: mindannyian elégtételt vehetünk.

Orbán Viktor március 15-i beszédét elemezték már sokan, a legtöbbeknek az tűnt fel, hogy a miniszterelnök miért tartotta fontosnak kihangsúlyozni, hogy a választások után "elégtételt vesz".

Ebben egyrészt komikus volt, hogy 8 éve áll az ország élén, volt benne kétharmados időszak, éppenséggel nehezen látható be, mitől lenne nagyobb mozgástere, ha újból megnyerik a választást? Miben lehetne más? Hiszen a szinte korlátlan pénzből lefolytatott plakátkampányok, a reklámokkal kitömött baráti sajtó mellett a kissé elfogultnak tetsző közmédia is ott van, hogy megtudjuk az "igazságot". 

Szerencsére a miniszterelnöknek mindig van pár szinkrontolmácsa, akik elmagyarázták, nincs itt semmi fenyegetőzés. Hanem más van. Hogy a győzelem maga lesz az elégtétel. És ebben lehet is némi igazság, hiszen elég sokan bontottak egy sört elégedetten Hódmezővásárhely után, miközben kaján mosollyal hallgatták Lázár János magyarázkodását.

Igen, a helyzet ilyen egyszerű: mindenki elégtételt vehet ebben az értelemben. Nem fenyegetés az, hogy sokan nem a Fideszre szavaznak, hanem önálló döntés. S valóban, sokan szívesen megnéznék Orbán Viktor arcát, amikor politikiai karrierje során sokadjára pofára esik, megbukik, leég.

Ciki, ha arra gondolunk, ő az az ember, akinek túl nagy falat volt Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is annak idején, s Torgyán József segítségével jutott hatalomra. Dicsőséges múlt!... S lehet még rosszabb, mert a szavazás nem Békemenet, itt nem lehet összevissza hadoválni a számokról.

A szavazófülkébe ugyanis nem lehet milliószámra hordani az embereket a felcsúti fociakadémia buszaival. Aki fenyegetőnek érzi a miniszterelnök szavait, menjen el és voksoljon. Aki inspirálónak érzi, az is megteheti. Ennek a bulinak ezek a szabályai. Röhejes a kormányt megbuktatni akarók siránkozása: el kell menni szavazni, és persze vinni kell még egy embert.

Összesen ennyi történt Hódmezővásárhelyen. A kormánypártot az érte váratlanul, hogy igen, sokaknak ennyire elege van belőlük, és ilyen rettentően utálják őket, sorozással, migránsozással, taózással, felcsúti multimilliárdossal együtt. És úgy vettek elégtételt, ahogy tudtak: szavazással. 

Tényleg nincs ebben semmi fenyegetés, sőt, a miniszterelnököt nem kedvelőknek éppenséggel nem félni kell ettől az üzenettől, hanem erőt meríteni belőle. Aki nem akar másnap nyavalyogni, ha kevésen múlik a végeredmény, hogy "ott lehettem volna, másként is lehetett volna", az felveszi a kesztyűt. 

Nem tudom megjósolni mi lesz a választások végeredménye, de az tuti, hogy sokak számára lenne megfizethetetlen élmény élőben nézni a bukott vezetők sajtótájékoztatóit. (Legyünk igazságosak: a kormánypártiaknak ugyanilyen kéjes öröm lenne a fordítottja, de nyilván mindig azoknak hangosabb a hangja, akik vert helyzetből állnak talpra.)

És akkor visszatérhetünk arra, ki is vesz elégtételt, miért és milyen formában. No, persze ne szaladjunk előre: addig még sokat kell végezni. Váratlanul izgalmas hetek állnak előttünk, s ha nem lennénk ennek az egésznek mi a szenvedő alanyai, tulajdonképpen szórakoztató is lenne a történet. Úgy azért kicsit más megélni, hogy a mi bőrünkre megy a játék- ez az, amit a komolytalankodás közben azért ne felejtsünk el, és ha változtatni akarunk, éljünk a jogainkkal.

Tovább